A 20. század második felének legjobb tollú csillagászati és földtudományi ismeretterjesztője számomra egyértelműen Hédervári Péter volt. Nem mellesleg vulkanológiai szakcikkei a világ minden táján napvilágot láttak, illetve magáncsillagvizsgálót működtető amatőrként is számon tartják.
Mivel legnagyobb hatású példaképemnek tekintem, az elmúlt másfél évtizedben a Meteoron át a Természet Világáig cikkeztem róla; (Sragner Mártával közösen) egy életrajzi kötetet írtunk róla; a (Göncöl Alapítvánnyal karöltve) emléktáblát állítottunk tiszteletére; a Göncöl Ház geológiai tárlatán (Kiszel Vilmos segítségével) kiállítással emlékeztünk rá; az Albireo Amatőrcsillagász Klub tagságával leltároztuk csillagvizsgálójának megmaradt értékeit; több tudománytörténeti előadást is szenteltem személyének.
Mindeközben gyűjtöttem köteteit, személyes tárgyait, hagyatéki elemeit. Ezek mennyisége, ha nem is óriási, a jelenleg biztosan meglevő legnagyobb Hédervári-gyűjtemény. A tavalyi esztendőben tervbe vettem, hogy ha a fizikailag önálló kiállítás megvalósulása teljesen bizonytalan is, szülessen meg a Hédervári Péter emlékgyűjtemény, legyen egy helyen, mi felkutatható és begyűjthető, nem kizárva egy távoli jövőben megvalósuló tárlatot, esetleg online múzeumot.
A korábbi gyarapodásokról beszámoltam már, de lássuk az elmúlt időszak újdonságait! A "Vasút" című közlekedési folyóirat, melyben a japán vasutak földrengésbiztos megoldásait taglalja (antikváriumi beszerzés). Egyik korai remeke, az "Erők és energiák a Föld életében" dedikált példánya (egykori tanítványa/szakköröse felajánlása). "Az Élet és Tudomány Kalendáriuma" 1983-as kötete, mely két írását is tartalmazza, s az egyik valódi unikum: a "A hegyek Tűzistennője" kevés számú nyomtatásban megjelent szépirodalmi alkotása, mely életrajzi kötetem bibliográfiájában sem szerepelt (hulladékudvaros gyűjtés)! A "Bulletin Volcanologique" szakfolyóirat három egykor általa tulajdonolt példánya (egykori tanítványa/szakköröse felajánlása).