A városligeti Kis botanikus kerthez gyermekkori élmények fűznek. 1973-tól, még tudattalanul, a 70-es évek közepétől már megmaradt emlékfoszlányokkal. A mesés környezet, a jéghideg vizű csobogó, a kerti eszközök tárolására szolgáló házikó, a betűk ismeretét elősegítő Tompa Mihály emlékhely egy életre elraktározódott. S a rendezettség…
1967-ben a FŐKERT 100 éves érfordulója kapcsán hozták létre. Akkori szokás szerint rendjét szigorú parkőr vigyázta. A gyermekeket valami pusztító gépezetnek tekintették - s nem is kedvelték -, hiszen folyamatos veszélyhelyzetet jelentettek a hatalmas fajtaválasztékban pompázó növényvilágára. A féllábú őr az én támadásaimat is folyamatosan visszaverni kényszerült.
A rendszerváltozás utáni viszonyok közepette hajléktalantanya-léte már csak szűkkörű felháborodást volt képes kiváltani. Akik tettek érte, nem jobb sorsa érdemes embertársaink ellenében, hanem régi fényének legalább gyertyalángnyi megőrzését célozták. Sajnos eredménytelenül, ahogy 2019 márciusi képe is mutatja. Pusztulása számomra a fentiek okán különösen fájdalmas.
Reménysugár, hogy a Kis botanikus kert a Liget Budapest Projekt tervei szerint megújul. Ugyanakkor, ha a beruházás ide tervezett új funkciója, az ún. Piknikkert valósul meg, más formában vész el számunkra. Bizakodjunk, hiszen a mostani helyzetnél bármilyen megoldás jobb, s abban is, megmarad valami abból, amit valamikor botanikus kertként szerettünk meg.