Még egy korábbi kalandozás emlékét idézve gépelem e sorokat.... melynek során a környezeti-földtani érdekességek mellett a jó idő és szabad levegő immunrendszer-karbantartó erejében bízva érkeztem meg a Pilisbe. Csobánka és Pilisszentkereszt határába, a Dera-patak völgyébe, március 15-én, nemzeti ünnepünkön.
A kirándulás a keskeny szurdokgerinc Kéktúra-jelzésű ösvényén indult. A hatalmas sziklák és a völgy tömegének látványa megkapó. Az út idővel lekanyarodva a széles szurdokvölgybe torkollott. A Dera-szurdok földtani érdekességét egykor sekélytengerben keletkezett, a geológiai folyamatok eredményeképp előbukkanó, 210 millió éves triász időszaki sziklafala jelenti. Rétegsora rendkívül jól tanulmányozható a völgy romantikus hangulatú fahidakkal keresztezett turistaútja mentén.
Környezeti szempontból a szurdokerdő-társulás említhető. A napfénymentes, hűvös és páradús vidéket jellemzően nitrogénkedvelő növények uralják. A lombkoronaszintet a bükk, a gyertyán, a korai és hegyi juhar, valamint a hegyi szil határozza meg, de előfordul a vadcseresznye is. Cserjeszinten a fekete bodza és a nadragulya. A gyepszinten számomra legkedvesebbek az egyes páfrányfajok.
