A főváros II. kerületében a Balogh Ádám-szikla természetvédelmi területen járva a (még meg)található információs táblák az egyszeri látogatóknak is érthetően magyaráznak el természetvédelemmel összefüggő, az 1,07 hektáros területre különösen érvényes fogalmakat. Megtudhatják, mi a degradáció, az izoláció, a szegélyhatás, miért káros és kerülendő a zöldhulladék természetes környezetbe történő kihelyezése, a károsanyag kibocsátás, a nagymértékű látogatottság, a zavarás, az illegális szemetelés és tűzrakás, a rongálás. A FŐKERT Nonprofit Zrt. által kezelt, 1975 óta helyi jelentőségű védett természeti területen sajnos az előbbi tényezők mindegyike súlyos környezeti problémát okoz. A legelkeserítőbb, hogy a talán legkönnyebben orvosolható esetekre sincs gyógyír.
Pedig Budapest Főváros Közgyűlésének a helyi jelentőségű természeti értékeinek védelméről szóló 32/1999. (VII. 22.) számú önkormányzati rendelete pontosan meghatározta azokat a célkitűzéseket és feladatokat, amelyekkel ezek a gondok a Balogh Ádám-szikla természetvédelmi terület esetében megoldhatók lennének. Mindebben évtizedes időskálán van elmaradás, mulasztás. A példaként bemutatott fényképfelvételek optimális esetben meg sem születhettek volna, hiszen, idézem: "A nagy forgalmú látogatás feltételeit és egyben a terület természeti értékeinek védelmét biztosító infrastruktúra kiépítése, folyamatos karbantartása." "A tervezési területen az oktatást és bemutatást szolgáló infrastruktúrát védettséget jelző táblák és az információs tábla karbantartásával és bővítésével fejleszteni kell." "A tervezési területen épület és egyéb építmény, kerítés, kapu stb. nem helyezhető el." "A sziklákon esetlegesen megjelenő, vandalizmusból adódó festékfoltokat el kell távolítani."