A Balaton-felvidék egyik ikonikus helyszínére, a Szent György-hegy 415 méteres magaslatára Raposka felől szőlőlugasok során át, félig a földbe vájt présházak és présházból kreált nyaralók mellett vezet az út. Egy rövid szakaszon a kéktúra útvonalát és a helyi tanösvényt egyaránt „koptatjuk”. A hegyen kialakított parkolót gépkocsival is elérhetjük. Úgynevezett tanúhegyen járunk, egy inaktív maar-tűzhányón, mely 3-4 millió esztendővel ezelőtti vulkáni tevékenység nyomát őrzi, féltucatnyi szomszédos társával, a Badacsonnyal, a Csobánccal, a Guláccsal egyetemben. Érintjük a Sárkány-lik barlangot, az elhagyatott kulcsosházat, kőtengereket szelünk át... de a Szent György-hegy különös szépségét 1-2 méter vastag, helyenként 30 méter magas bazaltoszlopai adják.
Megjelenési formájuk miatt a népnyelv orgonasípoknak is nevezi ezeket. A kiömlő lávát hűlése során repedések járták át, ez a pusztulás - aprózódás és mállás - a laikusok számára is egyértelműek, geológiai időskálán bizonytalanná téve a képződmények létét. A bizarr táj túlmutat a földi perspektíván. Az űrszondás felvételeken a vörös bolygón hasonló képződményeket láthatunk. Ezek anyaga ugyancsak bazalt, de amíg földi túránkon könnyűszerrel gyarapíthatjuk kőzetgyűjteményünket, addig a marsi anyag csak „csillagászati” árú marsmeteoritokkal jutott el eddig hozzánk. Az odaút is egyszerűbb, mint a távlatos planéta-odüsszeia bonyolultsága, úgyhogy bátran kerekedjünk fel, hogy élőben csodáljuk meg a bazaltorgonák „sípjait”.
