Ha valakit a helytörténettel szorosan összekapcsolódó történelem, a művészetek, az ipar, vagy éppenséggel a tudomány története érdekel, érdemes végigsétálnia a főváros VII. kerületében a Damjanich utcán. A teljesség igénye nélkül megtalálja az itt született/élt Karinthy Frigyes, Gyóni Géza, Örkény István, Faludy György, Bárdos Lajos, Kéthly Anna, Für Lajos, Kibédi Ervin, Eötvös Gábor, Brucksteiner Rezső emléktábláit. A földtudósok között Liffa Aurél geológus-mineralógusét, valamint a jeles magyar utazók és földrajzi felfedezők között számon tartott Xántus Jánosét (1825-1894), aki természettudományos és néprajzi anyaggyűjtő, az Állatkert és a Néprajzi Múzeum első igazgatója volt. Emléktábláját 2016-ban a Rezsabek Nándor ScienceBlog Facebook kiadásán már bemutattam, azonban most vannak friss hírek felőle! A Damjanich utca 44. alatti társasházban valódi lokálpatrióták élnek. Már 1962-ben szerepük lehetett abban, hogy az önkormányzat - akkor Fővárosi Tanács - emléktáblát helyezzen el falán. Abban azonban egész biztosan, hogy a társasház - belső használatra - a Xántus-ház elnevezést használja. Most pedig felújíttatták az eklektikus stílusú, duplaudvaros lakóház kovácsoltvas kapuját. Ennek apropóján az utcafronti kapualjban egy tájékoztató plakátot is elhelyeztek. Ebből kiderül, hogy mivel az épületet 1904-ben emelték, így az emléktábla szövegével ellentétben mégsem lakhatott benne a földrajzi felfedező. (Ahogyan a pár házszámmal arrébb - az ottani emléktáblával ellentétben - Faludy sem konkrétan a mai Damjanich utca 58. alatti házban látta meg a napvilágot, hanem az akkor ott magasodó épületben.) Xántus tehát a mai 44-es szám alatti gangos bérház helyén egykor álló, 1885-ben épült, majd lebontott kétszintes lakóházban élte utolsó éveit.
