Ha a Mátrában, Galya-tetőn a Magyarok Nagyasszonya kápolna andezitből; a Balaton-felvidéken, Balatonfüreden a Vörös templom, azaz a római katolikus plébániatemplom permi vörös homokkőből épült, akkor vajon Badacsonytomajon milyen építőanyagot használtak? Nem nehéz a válasz, magmás kőzetet, ezért a Szent Imre tiszteletére szentelt plébániatemplom Bazalttemplom néven is ismert. Azaz annyira nem ismert, hiszen a környék sok természeti látnivalója, valamint turisztikai attrakciója elvonja tőle a figyelmet. A szépen felújított Hősök terén magasodik, a római katolikus plébániához tartozó melléképületeivel egyetemben hatalmas komplexumot alkot. Voltak elődjei a településen. Egy 1263-as oklevél a Klastromkút mellett említi a pálosrendiek kolostorát. Ez a török időkben pusztult el. 1297-ből van írásos nyoma a Kisfaludy ház közelében, az egykori Hetyei villa helyén álló román stílusú istenházának. A viharos történelmi időkben leromlott állapotú épületet 1746-ban ugyan renoválták, utóbb azonban ismét pusztulásnak indult, majd 1853-tól ennek helyén magasodott a villaépület. A település barokk temploma 1757-ben épült - a maihoz hasonlóan már Szent Imre herceg tiszteletére - az Iskola utcában, egy jóval korábbi, 1344-es említésű istenháza romjaira. Azonban ezt is elérte a végzete, 1931-ben életveszélyes állapota miatt lebontották. A napjainkban itt magasodó, neoromán Bazalttemplomot 1931-1932-ben Varga Sándor plébános regnálása idején, Fábián Gáspár tervei alapján emelték. Építőanyaga a környéken kitermelést végző Bazalt Bánya Részvénytársaság felajánlása volt. Architektúráját az istenházában található információs tábla megfogalmazásánál nem jellemezhetnénk magunk sem plasztikusabban „komor, sötét külsejével különösképpen beleillik a Badacsony hegyének bazalt-orgonái közé”.
