A Balaton-felvidék kevéssé látogatott / közérdeklődésre nemigen számontartott vulkanikus képződményei között egy szinte ismeretlen, formakincseit tekintve viszont geotóp-szintű, a természet zabolázatlan erejét megvillantó tűzhányó került ezúttal bejárásra. Gyulakeszi és Tapolca-Diszel határáról, a Csobánc keleti lábától, a Gátorja dűlőtől indulunk. A Köves-hegy csekély ismertségét jól szemlélteti, hogy az itteni irányjelző táblákon rendre az ettől északra magasodó, jóval közismertebb Hajagos felirata szerepel.
Felfelé a hegyoldalba mélyített, de az itteni szőlőbirtokok okán gépkocsival is járható út visz. Láthatók régi épületek, egyik felirata 1883-as, de vannak lepusztult borospincék is. Az ösvény helyenként finomszemcsés tufába mélyül, benne kisebb vulkáni bombák, másutt homokos talajszintbe gyökereznek a fák. A Tapolcai Bazalt Formációhoz tartozó kőzetanyaga sötétszürkés-feketés, tömör szövetű. Útközben vannak bazaltorgona-maradványok, sokszögű kifejlődéssel, valamint kisebb kőtengerek - mindenki ínyére. Szó szerint belebotlani egy stílszerűen bazaltból emelt geodéziai alappontba, majd utóbb csúcsán is virít egy. A Mapy térképalkalmazás több viewpointot jelöl, és valóban, egyik oldalán ott a Tapolcai-, másik irányban a Káli-medence, de a távolban a Déli-Bakony, mindezek tanúhegyei; és a Balaton víztükre is fenséges.
335 m-es csúcsa valójában egy felhagyott bazaltbánya pereme. Innen lefelé pedig jön a csoda: hatalmas kiterjedésű kőtengerek, a lávaömlésen áttörő bazaltoszlopok, függőlegesen és vízszintesen, köztes szögekben dőlve. Sőt mi több, meglelhető a térképen jelölt apró bazaltbarlang is. A hegylábat leszámítva - ahol a szőlészet-borászat az úr -, az útjainkon megszokott módon egy lélek se. Ez a végtelen nyugalom az egyik legnagyobb értéke az „exportból visszamaradt”, vagy éppen „Tesco gazdaságos” vulkáni képződményeknek.
