Saját bejáratú meteoritgyűjteményem legféltettebb kincsei közé tartoznak a holdi csoportba tartozó példányok. Ezek ottani kisbolygó- és meteoritbecsapódások kirepülő kőzetanyagaként jutottak - immáron holdi meteoritként - a Földre. Kőzettani szempontból is változatos a kollekció, van itt anortozit, bazalt, breccsa, gabbró, troktolit.
Mindez értelemszerűen indukálja általános érdeklődésem Földünk hűséges kísérőjének nagykövetei iránt. A holdi meteoritoknál jóval értékesebbek, nem is gyűjtői, hanem múzeumi és kutatóintézeti darabok a holdutazások által visszahozott kőzet- és talajminták. Ebbe a körbe az emberes Apollo-missziók, továbbá az automata Luna-repülések mintái egyaránt beletartoznak.
A Magyar Természettudományi Múzeumban találhatjuk az „állami” holdkőzetmintákat. Állami, hiszen az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan adományozta hazánknak. Sőt, nem is egy, hanem két mintáról van szó. Az egyik az Apollo-11, a másik az 1972-es Apollo-17 küldetés során került begyűjtésre. A főigazgatói engedéllyel, Jánosi Melinda geológusnak, az Ásvány- és Kőzettár meteoritgyűjteményért felelős muzeológusának segítségével megvalósult vizsgálódásunkról hamarosan bővebben az Élet és Tudomány hasábjain!
(Fotó: Rezsabek Levente)