A Velencei-hegységben, Sukorón járva az ember a földtörténeti időbeosztást kiterjesztő „antropocén” hipotézist bizonyítottnak látja, valamint ezzel szoros összefüggésben találkozhat a hazai természetvédelem szabályozásának visszásságaival. A Velencei Gránit Formáció ikonikus képződményéről, a formája után Gyapjaszsáknak nevezett ingókőről nyíló kilátást 2017-es ottjártamkor még „csak” egy villanyoszlop zavarta. Persze, önmagában is jó kérdés, hogy egy ilyen kritikus infrastruktúra elemnek egykori telepítésekor miért nem vettek figyelembe tájképi szempontokat. Az azóta bekövetkezett „fejlesztések” eredményeképp megszűnt ugyan a gépkocsis megközelítés, viszont parkolóra senki nem gondolt, így az egyik környező épület előtt is figyelemfelhívó a magánterület jelzés. Feltüntették természetesen a természetvédelmi oltalmat, ott a behajtani tilos jelzés, viszont az azóta kerékpárúttá avanzsált útszakasz mellett közvetlenül egy széles épületet húztak fel. Ez pedig kitakarja mind a tó, mind a templom látképének zömét. Ahogy például a Budai-hegységben, az Apáthy-szikla felett, úgy itt sem hiszi el az ember, hogy felelős hivatal és ügyintéző ide építési engedély ad ki. Ha pedig mégis, de látja a végeredményt, miért nem kezdeményez azonnal bontást, és indulnak meg prompt a buldózerek. Kérdések sora… üdvözlet az „antropocénban”...
