Erre jártunk! - sorozatom aktuális anyagát Kormos Balázs meteoritgyűjtő barátom küldte. Benne megelevenednek kárpátaljai élményei, és a Knyahinya-meteorit története.(Erre jártunk! - sorozatomhoz várom olvasóim és oldallátogatóim képeit, valamint rövid leírásait olyan helyszínekről, melyek valamilyen érdekes környezeti, földtudományi vagy csillagászati vonatkozást rejtenek.)
"Talán nem is annyira túlzó ez a mondat. 2019. június 10-én (az esemény 133. évfordulóján) Magyarország történetének legnagyobb tömegű meteorithullásának a helyszínét kerestem fel. A jelenség Csillagfalván (Knyahinya) történt 1866. június 9-én. A meteorit a Knyahinya nevet viseli, és számos ismeretterjesztés tartalom található ezzel kapcsolatosan az interneten is. További adalék a történethez, hogy a szórásmezőre saját szeletemet is magammal vittem.Eme kis falu Kárpátalján található, közel a lengyel-szlovák határhoz, a Kárpátok vonulatai között. Az út akkor kezdett izgalmassá válni, amikor elhagytuk Ungvárt. Figyelmeztettek ugyanis, hogy inkább érdemes lenne autót bérelnünk, mivel sajnálatos módon rongálások történtek magyar rendszámú gépjárművekben nem is túl rég. Ennek eleget is tettünk, majd irány a cél! Ungvartól nagyjából 100 km-re nagyon nehezen sikerült megtalálni az eldugott kis hegyi falut, melyet csak rossz minőségű mellékutakon lehetett megközelíteni. A hosszú út után kis pihenőt tartottunk, és megpróbáltuk feltérképezni a települést. Elsőre alig találkoztunk pár lélekkel, akikkel pedig igen, azok nagyon megbámultak minket. Sajnos a település neve sehol sem volt kiírva, így csak rákérdezés révén tudtuk meg, hogy helyben vagyunk. A településen mintha megállt volna az idő… párom ellenben a nyugalom helyi szigetének nevezte. Sajnos mivel kezdett ránk sötétedni, és elképesztő szúnyogmennyiséggel akadt dolgunk, így visszavonulót fújtunk.
Másnap ismét felkerekedve - több útba eső kárpátaljai nevezetesség felkeresése - után megérkeztünk ismét Knyahinyára. Az autó sajnos most nem ment fel a hegyoldalon. Gyalogoltunk hát tovább több kilométert, félve, hogy felforr a kocsi hűtővize. Végül a kánikula és a szúnyogok inváziója után több idős vodkamámorban úszó helybélit kérdeztünk meg, s kaptunk útbaigazítást. A meteorithullás helyét jelző táblát megtaláltuk, de még 10 km-t kellet volna sétálni az erdőbe, így eddig jutottunk. A helyiek közölték, hogy sokan jártak már itt, és sajnos minden meteoritot eladtak nekik, amijük csak volt… legnagyobb bánatomra. De az, hogy az utat jelző tábláig legalább eljutottunk, már az is nagy örömmel töltött el.
Eddig mindösszesen néhány csillagász járt a környéken, akik pontos leírást nem adtak a helyről, viszont magyar meteoritgyűjtőként remekül be tudom határolni a falut, minden téren, továbbá az emlékművet is. Ha valaki e meteorit nyomában járna, keressen bizalommal!
Köszönettel és tisztelettel: Kormos Balázs IMCA#7256"