A Meteoritkráter Expedíció csapata még 2018. december 15-én a bécsi Természettudományi Múzeum magyar meteoritjainak nyomába eredt. A világ egyik legnagyobb meteoritikai gyűjteménye egyben (a Trianon előtti Magyarország területén földet ért, azonban az utódállamok "felségjelzését" viselő ) történelmi magyar meteoritjaink gazdag tárháza. Utóbbi nem az ebben a körben igen jellemző és kiterjedt cserének, hanem az egykori közös államalakulatnak a következménye. Ráadásul az 1956-os budapesti tűzvészben komoly károkat szenvedett Magyar Természettudományi Múzeumi (MTM) gyűjtemény, így a bécsi példányok még nagyobb jelentőségre tettek szert (http://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/12/meteoritkrater-expedicio-becsi_24.html).
De így sem panaszkodhatunk! Sőt! Így lássuk a hazai példányokat az MTM tárlatából! A 2019. július 27-i látogatás néhány lencsevégre kapott darabját a Rezsabek Nándor ScienceBlog laza sorozatban mutatja be. Ismeretterjesztő jelleggel, a természettudományok iránt fogékony közönség figyelmét felhívva a meteoritika eme érdekességéire.
A történelmi magyar meteoritok talán legkevésbé ismert példánya a Minnichhof (Malomháza). 1905-ben hullott a ma Ausztria burgenlandi tartományához tartozó, Füles (Nikitsch) településrészét képező Malomház (Kroatisch Minihof ) falu külterületén. A hazai szakirodalomban korábban ezzel a névvel illették. A hullás össztömege megközelítőleg 550 g volt, a kondrit a geológusok számára több kérdőjelet felvető OC típusú. A Magyar Természettudományi Múzeum 1951-es katalógusadatai alapján 517, 1969-ben 462,6 g-nyit őrzött belőle. Az eltűnt vizsgálati darab, valamint az 1956-os tűzvész zavara egyaránt nehézzé teszi a egzakt tömeg és a változások pontos ismeretét. A Bécsben megörökített 43 g-os példányt a sógorok az osztrák meteoritokat ismertető kiállításrészben mutatták be (http://rezsabeknandor.blogspot.com/2019/02/az-orvideki-minnichhof-becsben.html). Jelen felvételen az MTM tárlatának kiállítási darabja látható.