Ha engem kérdeznek arról, hogy mi volt az emberiség valaha volt legnagyobb tette, gondolkodás nélkül a Holdra szállást
említem. Nemcsak kiléptünk kozmikus szülőházunkból, de eljutottunk az
univerzum legközelebbi településére. Mindezt 50 esztendeje az Apollo-11
űrhajónak és bátor legénységének, valamint tízezrek komoly
erőfeszítésének köszönhetjük. Az emlékezés jegyében a július 20-i fél
évszázados jeles évfordulóra egyfajta mini-sorozatként néhány személyes
adalék a holdkutatatás történetéhez:A napokban gyakorta emlegettem a meteoritkráterek földi és holdi (azonos) eredete kapcsán Eugene Shoemakert, továbbá egy alkalommal Robert Dietz nevét. De ne feledkezzünk meg első számú hazai példaképemről, akinek Holddal összefüggő aktivitása közismert a közép- és idősebb generációhoz tartozó csillagászatbarátok körében. A fiatalok figyelmét pedig igyekszem ráirányítani. A 20. század második felének legjobb tollú csillagászati és földtudományi ismeretterjesztője számomra egyértelműen Hédervári Péter (1931-1984) volt. Nem mellesleg vulkanológiai szakcikkei a világ minden táján napvilágot láttak, illetve (akkoriban kuriózum számba menő) magán-csillagvizsgálót működtető amatőrcsillagászként is számon tartják. 2008-ban (Sragner Mártával közösen) életrajzi kötetet szenteltem neki, de cikkeztem róla a Meteor (az egyiket Keszthelyi Sándorral közösen) és Természet Világa folyóiratokban is. Magyarként - valami csoda folytán - a holdkutatás aranykorában a témával foglalkozó több nemzetközi szervezet vezetője, vagy vezetőségi tagja volt. Négy (!), magas szakmai színvonalú népszerűsítő kötetet is jegyzett Földünk hűséges kísérőjéről. Ugyanakkor még azután is kiállt a holdkráterek többségében vulkanikus eredetű keletkezése mellett, amikor már a tudományos világ egyértelműen átértékelte ezt az álláspontot. De ezt megbocsátjuk neki. Számomra pedig a kilencvenes évek közepén az 1970-es kiadású A Hold - és meghódításával kezdődött minden.... Az ismeretlen (?) Hédervári Péter, Vulkánoktól a csillagok világáig kötetemben mindezekről részletesen lehetett olvasni.
Nemrég a 24.hu portálon is lehetett Héderváriról informálódni. S bár gyakorta idézte a kedves újságíró kolléga a netről letöltött egyik cikkemet, valami bizarr etika jegyében nevemet elfelejtette feltüntetni. Sebaj. Viszont a történelmi hűség kedvéért érdemes feleleveníteni, hogy megtisztelő módon a fővárosi II. kerület Árpád fejedelem út 40-41. alatti lakóházán elhelyezett emléktáblájának szövegét én írhattam. Ennek kezdezményezője Hédervári örököse volt, még évekkel korábban, de a megvalósítás már ránk várt. A Göncöl Alapítvánnyal karöltve megszereztük a kerületi önkormányzat engedélyét, a társasház többségi támogatását, valamint a szükséges pénzmagot. Az avatás komoly esemény volt, a kerületi polgármesterrel, rendőri kordonnal, az önkormányzat által a graffitiktől megtisztított falakkal, tartalmas beszédekkel, több tucatnyi érdeklődővel. Az emléktábla tervezett szövege eredetileg sokkal hosszabb lett volna, viszont a készítő sírköves (!) aranyáron mérte a karaktereket, így a megvalósulásért amúgy áldozatos munkát vállaló Göncöl Alapítvánnyal a rövidítés mellett kellett döntetünk. De így is ott szerepel rajta, hogy: "Nevét a Holdon kráter viseli".
Fényképfelvételem is tudománytörténet már, hiszen a lepel felhelyezése és az avatás, valamint a koszorúk elhelyezése előtt készítettem, elsőként a "szűz" emléktábláról. Mindezt 2008. november 13-án. S röviddel utána az Aura Kiadó gondozásában a kötet is megjelenhetett...