Tegnap tovább folytatódott a Balaton-felvidéki vulkáni tanúhegy barangolás. A Haláp repetázott, s újdonság volt a Tóti-hegy. Felszínformáját tekintve a favorit hármasom (Hegyesd-Gulács-Tóti) egyike. Földtani szempontból Tapolcai Bazalt. Mint társainak, ennél is megvannak oszlopos elválású "orgonái", és a hegycsúcs vékony talajrétegéből kikandikáló lemezes elválású társai. A feljutásnak több módozata is van, mi a talán a legjobbat választottuk: az Istvándy birtok bejáratát is jelentő, rendezett, minket vizslató szürkemarhákkal telepített terület alsó parkolójából indulva, a zöld jelzést követve. A prognosztizált 45 perc számunkra alig volt több 30-nál, közepesen nehéz terepen. A csúcson a fotózott kilátás pazar, bár nem a Balatonra, de a tanúhegyekre mindenképp. Dehát mi ezért ezért járunk oda.
