Ponori
Thewrewk Aurél a legvarázslatosabb emberek egyike volt, akit eddigi
életem során volt szerencsém megismerni. Büszkén mondhatom, hogy a jeles
asztronómust a komoly korkülönbség ellenére atyai jóbarátomként
tisztelhettem. 2002-ben ismertem meg személyesen, amikor Mizser Attila, a
Magyar Csillagászat Egyesület főtitkára az óbudai Polaris
Csillagvizsgáló teraszán bemutatott neki, és kérte,
adataival-információival legyen segítségemre első kötetem elkészítése
során. A Nagy Ember a legelső perctől partnerként kezelte az akkor még
fiatal ismeretterjesztőt. Sokaknak szolgálhatna ez például ma is… Ezt
követően egészen 2014-ben bekövetkezett haláláig számtalan közös dolgunk
akadt. A végül 2005-ben megjelent Fejezetek a Magyar Csillagászati
Egyesület történetéből (1946-1949) lektora is lett, Bartha Lajossal
egyetemben. Az azévi TIT Budapesti Planetáriumban megtartott
Kulin-emlékülésen mindketten előadók voltunk. Utóbb a legsikeresebb, 2010-ben
megjelent Az utolsó magyar polihisztor, Mahler Ede kronológus
emlékezete című könyvem előszavát is ő írta. Ehhez tartozik az a
sokszor idézett történet, miszerint mivel a kézirat elkészülte és a
megjelenés között szokás szerint hosszabb idő telt el, az amúgy remek
memóriájából kiesett szerepvállalása. Így amikor büszkén elvittem
várkerületi lakásába a könyv tiszteletpéldányát, beleolvasott,
természetesen az előszónál kezdve, és már az arcán is láttam, hogy
elégedettség tölti el. Hozzá is tette szóban - Egész jó! Amire azt
kellett válaszolnom - Igen, mert ezt Te írtad. Emlékezetes volt kedvenc
témájáról, a Betlehemi csillagról kérdezni, ami egy mélyinterjú
keretében jelent meg stílszerűen 2005 karácsonyán az Evangélikus Élet
című egyházi lapban. Sikerekben és eredményekben gazdag életének
fordulóin rendszeresen köszöntöttem, többek között a Természet Világa és
a Meteor hasábjain, de írtam nyilvános előadásairól, köteteiről,
például az Akadémia lapjába, a Magyar Tudományba, vagy éppenséggel
állatkerti napórájáról a Süni természettudományos gyermekmagazinba.
Hívásomra jött és előadott a Polaris Csillagvizsgáló sikeres
csillagászattörténeti találkozóin. Örök élmény volt, hogy aktívan
bekapcsolódhattam a Hunyadi Jánostól nemességet nyert família
családfakutatásába, és fiammal, Rezsabek Leventével, valamint Kaszt Ákos
barátommal felkutattuk a dél-erdélyi Ponoron a családi kriptát,
valamint a família egykori udvarházát. Erről a nagysága előtt tisztelgő,
az MTA Társadalomkutató Központjában Kiss Lászlónak, a Csillagászati és
Földtudományi Kutatóközpont mai fő-, a Csillagászati Intézet akkori
igazgatójának levezető elnökségével celebrált 2015-ös emlékülésen
előadóként is számot adtam. De barangoltunk Auréllal Bécsi kapu téri
házának pincéjében, közösen fiával, Ponori Thewrewk Ajtonnyal, az épület
alatt rejtőző középkori részleteket vizslatva. Emlékét egy irodalmi
műben is megörökítettem, hiszen 2017-es Bolygó-etűd című kötetem Adriai kaland című fejezetében Greber Pomerin csillagász-adjunktus
alakját róla formáltam. És folytathatnám a sor… de a lényeg, hogy Aurél
fizikai valójában ma lenne 100, de szellemiségével örökre köztünk él. (Az illusztrációul szolgáló füstkvarcot Aurél és fia az 1988-as magyar szakemberek és ismeretterjesztők részvételével zajló egyiptomi csillagászattörténeti expedíció során vásárolta a Sínai-félsziget Mózes-hegyén. Ponori Thewrewk Ajtony ajándékozása révén 2015-ben került planetológiai magángyűjteményembe.)