A Kozmikus Geodéziai Obszervatórium (KGO) elnevezését akár egy hetvenes évekbeli magyar tudományos-fantasztikus filmből is kölcsönözhette volna. A valóságban is 1976 óta működik, Penc község külterületén, az űr- és földfizika határmezsgyéjén. A jelenleg a Lechner Tudásközponthoz tartozó kutatási tevékenysége mellett hangsúlyt helyez a tudományos ismeretterjesztésre is. A KGO Naprendszer túra is ezt szolgálja. A Pest megyei településen - a tudományos kontextusban mókásan hangzó - Mulatóra keresztelt utcájából közelíthetjük meg. Gépkocsival a házsor végén leeresztett sorompóig. Innen gyalogosan küzdhetjük le a 107 m-es szintkülönbséget, járhatjuk be az oda-vissza 5 km-et - itt 1 m-en 2,2 millió km-es naprendszerbeli utat megtéve. Kozmikus környezetünk modelljét a végéről kezdheti egyszeri látogatója, hiszen a Neptunusztól jut el a Merkúrig, illetve az intézmény kapujáig, a Napot megjelenítő tábláig. A túra állomásai ugyan a csinos dombvidéket átszelő aszfaltozott műút menten állnak, a sorompó azonban megálljt parancsol a tömeges belépésnek, így békés és nyugodt a táj. Jó okai vannak ennek: az erdészeti hasznosítás, a környék vadgazdalkódása, illetve maga a KGO kutatóintézetként nem fogad az utcáról betévedő látogatókat. A pofás fém talapzatokon üvegbúra, azon belül műgyantába zárva "lebegnek" a hungarocellből készült nagyobb, valamint gyöngyökből kreált kisebb, festéssel valósághűvé varázsolt, méretarányos planéták. A Szaturnusznál nem kellett sok idő, már elvált rögzítése, így a való világgal ellentétben ez dőlt oldalára, nem az Uránusz. A kedvenc persze, mondanom sem kell, a Mars marad.
