A Budai-hegység János-hegyi csoportjához tartozó Fazekas-hegy a hűvösvölgyi Nagy-rét és az Ördög-árok között emelkedik. Réges-régen felhagyott kőfejtője 1982 óta helyi jelentőségű természetvédelmi terület, 20/25/TT/82-es törzskönyvi számon 0,69 ha-os területet érint. Sajnos, ahogy számtalan társa, ez is hajléktalan-tanyává degradálódott. Fővárosi lakosként, adófizető állampolgárként, környezettudományi témákkal foglalkozó kutatóként és ismeretterjesztőként, de legfőképp EMBERKÉNT felmerül a kérdés, hogy vajon az ilyen tipikus esetekre miért nincs megoldása a máskor szigorú hatóságoknak, és miért nem tudnak segítő kezet nyújtani az elesett embereket sorsát magukénak érző szervezetek? A természet és az ember is szinte sikolt a megoldásért. Szerencsére a szomszédságunkban napjainkban is sikoltó fegyverek és ártatlan áldozatok világa erre felé már a múlté, annak csak graffitisek által összebarmolt emléke áll. A Fazekas-hegy csúcsán a világháborús bunker dacol az idővel; ahogyan az 1933-ban felállított öntöttvas geodéziai alappont is. De mit nekünk a 20-21. század! A 281 m-es tengerszint feletti magasságú csúcsot meghódítva a földtörténeti középidőbe, az utolsó egységes szuperkontinensre, a Pangeába érünk. De, hogyan is van ez? Nos, a Fazekas-hegy tetején települő dachsteini mészkő a felső-triász üledékeiből képződött, a diagenezis durván 200 millió esztendeje, még az őskontinens jurabéli feldarabolódása előtt zajlott. Az orogenezis során a földtörténeti újidőben, mintegy 15-20 millió éve, a miocén korban a későbbi Budai-hegység kiemelkedett, majd rögökre töredezett, a törések mentén pedig egyes rögök, így a Fazekas-hegy sasbérce, a magasba emelkedett.
