Az elmúlt időszakban szakmai, valamint népszerűsítő jelleggel közlekedésföldrajzi, valamint közlekedésbiztonsági szempontból került a vasút látóterembe. Leginkább persze „perifériás látással”, hiszen finoman szólva sem ez a fókusza tevékenységemnek. Viszont annál direktebb tapasztalás nem volt, mint amikor a világ negyedik leggyorsabb vonatával utazhattam. A francia TGV (Train à Grande Vitesse) Párizsból az ország negyedik legnépesebb településére, a belga határ menti Lille-be, majd pár napra rá Lille-ből (szinte szó szerint) „repített” a fővárosba. A dizájnos szerelvények brutális, 320 km/h-s sebességét menet közben nemigen érzékeli az utas. Két kivétellel: Egyrészt a szembejövő járművek (tényleg) szempillantásnyi fel- és eltűnése. A másik, hogy az ablakból kitekintve a környező autópályákon 130 km/h órás maximális sebességével haladó (sőt vélhetően időnként a sebességhatárt túllépő) gépkocsik lassan vánszorgónak tűnnek az autó-vonat vonatkoztatási rendszerben. ...és természetesen, nagyon kipróbálnám a 460 km/h-órával csúcstartó sanghaji lebegő mágnesvasutat...