2024. július 29., hétfő

Tudományos kalandozások. 2024.07.22-28. Bosznia-Hercegovina - Horvátország - Montenegró

Kotor óvárosa Montenegróban
 
Balkáni-dinári-adriai kalandozásom három országot Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot és Montenegrót (ha úgy tetszik, az egykori Jugoszlávia három tagköztársaságát), több kisebb közigazgatási egységet, népeket és nemzetiségeket, egyházakat és vallási felekezeteket, valamint egyéb társadalomföldrajzi vonatkozásokat, illetve természetföldrajzi képződményeket érintettek. A személyes favoritokból, illetve a legérdekesebbekből távirati stílusban szemezgetem most. Mi tetszett a legjobban, mi fogott meg leginkább? Íme!
 
Az I. világháborút kirobbantó Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet szarajevói helyszíne Bosznia-Hercegovinában
 
A már jó ismerős Bosznia-Hercegovinában, annak Bosznia-hercegovinai Föderációjában a „falusi” muszlim minaretek, míg a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságában ugyanezek, de ortodox székesegyház-kiadásban. A szerb nemzetiségű Doboj sziklaszirtre emelt vára. A lüktető főváros, Szarajevó török időket idéző bazárja, valamint Osztrák-Magyar Monarchiát az I. világháborúba rántó politikai provokáció milliméterre pontosan megjelölt helye, ahol a szerb Gavrilo Princip meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörökösünket. A mélyen bevágódott eróziós völgy, a Neretva-kanyon tájképe. Mostarban a horvátok erőteljes jelenlétét sugárzó kereszt a kopár hegytetőn, valamint égbe szökő tornyával a mecsetekkel vetélkedő Szent Péter és Pál templom, az ország legmagasabb istenháza; ellenpontként a bosnyák óváros imára hívó minaretjeivel, az ikonikus Öreg híddal, ami a délszláv dúlás közepette leomlott, majd magyar segítséggel épült újjá. A Sutjeska Nemzeti Parkban a Tito marsall vezette partizánok és a német csapatok közötti II. világháborús ütközet szocreál mészkő-szoborkompozíciója, mely érdekesen ható díszlet a közel 2000 m-es hegycsúcsok ölelésében.
 
A Konavle-szirtfal Horvátországban
 
Az életem során ezidáig bejárt országok közül az abszolút kedvenc Horvátországban most a lélegzetelállító Pelješki híd, a bosnyák tengeri kijárót és Neum városát (de főképp annak autópályaszakaszát) a szigeteken át elkerülő 2,5 km hosszú (!) híd (ügyes, pestiesen szólva). A Brijesta-öböl volt jugoszláv katonai tengerészeti bázisának mészkősziklába vájt bejárata, ahol ma már a tenger gyümölcseit halásszák le, illetve dolgozzák fel az éhes turistáknak. Cavtat ráncfelvarrt óvárosa, mandulafenyőivel, tengerillatával, vízeróziónak kitett karsztos tengerpartjával. Dubrovnikban a Raguzai Köztársaság egykori gazdagságát sugárzó ódon várfalak, a szűk sikátorokkal összekötött fényűző paloták és impozáns székesegyházak. A Dubrovniki repülőtér tőszomszédságában a csöppnyi Čilipi Szent Miklósnak (azaz magának a Télapónak) szentelt templomának monumentális harangtornya. A Konavle-szirtfal - a pusztuló magaspart, hátráló szárazföld - Pasjača abráziós teraszával és formás abráziós kavicsaival.
 
A Risanski- és a Morinjski-öblök Montenegróban
 
Montenegró (kissé koszos és kaotikus) balkáni hangulata (a délszlav bábállam, majd a kérész életű közös államalakulat felbomlását követően is élő szerb orientációval). Ez a vizit azért is volt kiemelt, mert Crna Gora lett a 32. ország, ahol eddig volt szerencsém megfordulni. Tetszettek Kotor égbeszökő sziklaormai, erődített ékszerdoboz-óvárosa, a monumentális tengeri kirándulóhajók kikötője. Az ízletes húsos burek Dubravicában, Šurda-filmbe illő fejkendős asszonyokkal a pékségben, valódi jugoszláv életérzéssel. A Risanski- és a Morinjski-, a behatoló tenger Dinári-hegység által ölelt ingressziós öblök monumentális hatásukkal.

(Hamarosan az Élet és Tudomány hasábjain Bosznia-Hercegovináról hosszabb cikkel, Horvátországról és Montenegróról a hátsó borítós rovatban jelentkezem!)
 
A Pelješki híd Horvátországban