A 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás kapcsán az emlékek továbbra is oly' elevenek, és továbbra is fura felfogni az idő múlását. Hiszen "ma" volt, na jó, esetleg "tegnap". És ahogyan ezen a platformon anno 20. jubileum kapcsán fogalmaztam, az azóta még inkább igaz: mindeközben már több "évjáratú" gyermek is felnőtté vált... döbbenet... De a mára térve: szinte napra pontosan a Magyar-tenger déli partján az évfordulón futottam bele a balatonfenyvesi napfogyatkozás-emlékműbe. A kiemelkedő fontosságú csillagászati jelenség tiszteletére a helyi önkormányzat állíttatott napórát az üdülőtelepülés centrumában. Gyakorlatilag egyperces néma vigyázállásra kényszerített a feltoluló emlékek sora. Letelte után megörökítettem az obeliszken nyugvó időmérőt eszközt, melynek fém táblája segítségével még a szoláris helyi időnek a középidőtől való eltérését is tanulmányozhattam.
