2024. július 21., vasárnap

Tudományos kalandozások. 2024.07.20. Budapest, XII. ker. Széchenyi-hegy

Előttem kiterítve a megboldogult Kartográfiai Vállalat 1964-ben kiadott Budai-hegység turistatérképe. 60 éves, így már valóságos kordokumentum - mind egyes ábrázolt térképi elemek, mind tudománytörténeti vonatkozásban. Szerkesztését nem más, mint Radó „Dóra” Sándor, a földrajztudományok doktora, egyben nemzetközileg ismert hírszerző, „magyar Stirlitz” felügyelte.

De lássuk mit mutat az atlasz a kistáj részét képező Széchenyi-hegy tekintetében. Ott van mindjárt a fogaskerekű végállomása. Ez szerencsére ránkmaradt. Kis magyar abszurd persze, hogy a főváros nemrég hosszabb üzemszünetre küldte... az elektromos, környezetkímélő közlekedési eszközt... De hála ég, újra jár. Ugyancsak itt van a Gyermekvasút végállomása. Amit mindenki most is ugyanúgy Úttörővasútnak hív, mint anno, hiszen azt szokta meg, és már nem pejoratív kicsengésű. Szerencsére túlélte a rendszerváltást, és a mai utazóközönségnek is élmény, szocreál elemei pedig már történelmi jelentőségűek. Ott van az 55 m magas tévétorony, valamint az antennák 192 m-es acélszerkezete. Nemcsak rádió- és televíziótörténeti ipari műemlék, hanem, ha más funkcióban, de jelenlegi is sugároz.

Jóval kevésbé ismert, ellenben legszebb architektúrájú a Széchenyi-emlékmű és -kilátó. Ahogy névadójának, Széchenyi Istvánnak, a "legnagyobb magyarnak", úgy ennek a sorsa is hányattatott volt. A hegyet 1860-ban keresztelték el róla, de eredeti emlékoszlopa már rég nincs meg, a mellszobrot többször is ellopták, az emlékművet egykor a Hősök teréről kénytelen-kelletlen költöztették ide. Az 1861-es feliratos emlékpad ellenben még megvan, a szobrot újraöntötték, a kilátó pedig fenséges, még ha panorámáját a sűrű vegetáció le is korlátozza.
 

2024. július 13., szombat

Tudományos kalandozások. 2024.07.13. Gánt. Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum és Földtani Park Geológiai Látogatóközpont


2021.01.31. Gánt, Bauxitföldtani Park
 
A Fejér megyei Gánt országos tekintetben egyedülálló látványossága a Bauxitföldtani Park, amely bányászati szempontból felhagyott Bagoly-hegyi külfejtés 200 millió év geológiáját jeleníti meg. Egyben az egyik olyan magyarországi Naprendszer-analógia helyszín, amely kozmikus környezetünkhöz hasonló felszínalaktani formakincset rejt. A Vértesben konkrétan a „Marson” kalandozhatunk, így amikor végigjárjuk a tanösvény állomásait, képzeletben a szomszédos planétán érezhetjük magunkat. Vörös bauxitpor lep be mindent; vasas-dolomitos kőzetkibúvásokkal találkozhatunk; tektonikus folyamatokról árulkodó, meredek vető mentén haladunk; üledékrétegek sorjáznak; a vízzel teli bányagödrök a 3,5 milliárd évvel ezelőtti Jezero-kráter viszonyait példázzák. Ilyen körülmények várják a 2050 táján elsőként Marsra lépő űrhajósokat. Ezt megelőlegezve puha leszállást hajtott végre a „Mars Pathfinder szonda”, majd a Carl Sagan Emlékállomás kópiájáról legördült Sojourner rover makettem. Némi meglepetésként hatott, hogy a Bauxitföldtani Park parkolója legutóbbi látogatásom óta már zárt, ami önmagában jó hír, ugyanakkor kevésbé, hogy maga az egykori bányaterület látogatása is fizetőssé vált, a sajtóbelépő pedig nem ismert fogalom. A kapcsolódó Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás a vírushelyzet miatt zárva, akárcsak a 2020-ban frissen átadott Geológiai Látogatóközpont. Mindösszesen a szabadtéren elhelyezett bányagépek tekinthetők meg. Remélem, legközelebb ezek az egységek is újra részét képezhetik ottani programomnak.

Szöveg: Rezsabek N. (2022): Fél évszázados kalandozások. Kocsis E. (szerk.), Planetology.hu, Coolstarz Csillagászati Szakkör, Budapest, 71 p. Részlet. Fotók: Rezsabek N. (2024)

2024. július 11., csütörtök

‼️ III. forduló - Hédervári vetélkedő‼️




Országos természettudományos levelező vetélkedő általános iskolásoknak - Hold, földrengések, vulkánok

 Hédervári Péter, a hazai planetológia úttörője emlékére

(A 2024. szeptember 6-i beküldési határidőig leadhatók az I. és a II. forduló megoldásai is)

Coolstarz Csillagászati Szakkör - Rezsabek Nándor ScienceBlog - Planetology.hu - Hédervári Péter emlékgyűjtemény - Tudományos Újságírók Klubja

2024. július 7., vasárnap

Egy ország, egy kép - Franciaország, 2015

Az elmúlt időszakban szakmai, valamint népszerűsítő jelleggel közlekedésföldrajzi, valamint közlekedésbiztonsági szempontból került a vasút látóterembe. Leginkább persze „perifériás látással”, hiszen finoman szólva sem ez a fókusza tevékenységemnek. Viszont annál direktebb tapasztalás nem volt, mint amikor a világ negyedik leggyorsabb vonatával utazhattam. A
francia TGV (Train à Grande Vitesse) Párizsból az ország negyedik legnépesebb településére, a belga határ menti Lille-be, majd pár napra rá Lille-ből (szinte szó szerint) „repített” a fővárosba. A dizájnos szerelvények brutális, 320 km/h-s sebességét menet közben nemigen érzékeli az utas. Két kivétellel: Egyrészt a szembejövő járművek (tényleg) szempillantásnyi fel- és eltűnése. A másik, hogy az ablakból kitekintve a környező autópályákon 130 km/h órás maximális sebességével haladó (sőt vélhetően időnként a sebességhatárt túllépő) gépkocsik lassan vánszorgónak tűnnek az autó-vonat vonatkoztatási rendszerben. ...és természetesen, nagyon kipróbálnám a 460 km/h-órával csúcstartó sanghaji lebegő mágnesvasutat...

2024. július 6., szombat

Egy ország, egy kép - Észtország, 2006

Az Észtország második legnagyobb városától, Tartutól 20 km távolságban található új egyetemi csillagda mellett ma is áll - az ottjártamkor felújításra váró, azóta régi pompájában ragyogó - régi obszervatórium. Az impozáns Tähetorn épületegyüttest 1808 és 1810 között emelték a város fölött magasodó Toome hegyen, az egykori érseki palota helyén. Az akkor a cári Oroszországhoz tartozó, német nevet viselő település után hívták dorpati csillagvizsgálónak is.
Az építész, Johann Wilhelm Krause megoldásai a gothai, a göttingeni és az uppsalai csillagdákat idézik. Az intézmény az UNESCO világörökség-listájára is felkerült az 1816 és 1855 között innen irányított nagy fontosságú földrajzi hosszúságmérések emlékére. Jeles asztronómusai közül főként a kettőscsillagokat kutató Otto Wilhelm Struve (1819-1905), valamint a holdtérképező Johann Heinrich Mädler (1794-1874) neve érdemel említést. Tartuban Struve nevét utca viseli, valamint egy 1969-ben készült, nagyméretű, egyrészt a kettőscsillagokra, másrészt a földrajzi háromszögelésre emlékeztető szoborkompozíció emlékezik rá a csillagda szomszédságában. Mädler munkásságát emléktábla örökíti meg. Patinás csillagászati műszereit ma már kiállítási tárgyként tekinthetik meg az ide látogatók.

2024. július 5., péntek

Cikkem a fővárosi Népszigetről az Élet és Tudományban

Legújabb népszerűsítő írásomat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 79. évfolyamában járó Élet és Tudomány hetilapjának július 5-én megjelent 2024. évi 27. lapszáma közli.

Ebben a Duna fővárosi szakaszán kalandozva a közigazgatásilag részben Budapest IV., fele részben annak a XIII. kerületéhez tartozó észak-pesti Népsziget földrajzi és környezettudományi karakterét és érdekességeit mutatom be.

A Magyar Örökség-díjas Élet és Tudomány aktuális lapszáma megvásárolható papír alapon az újságárusoknál és az újságosstandokon, valamint elérhető digitális változatban a kiadónál (https://eletestudomany.hu/lapvasarlas/).

2024. július 4., csütörtök

Alelnöknek választott a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT)

Szakmai szervezetünknek, a Magyar Meteoritikai Társaságnak (MMT) a július 3-án online megtartott tisztségválasztó közgyűlése az új összetételű vezetőségében a 2024-2029-es időszakra alelnöknek választott. (Emellett továbbra is megtartom a 2019 óta betöltött tagozatvezetői pozíciómat.)

A tisztújítást követően vezetőségi pozícióját az új ciklusban is betölti Kereszty Zsolt elnök, valamint Szklenár Tamás alelnök, személyem mellett új tagként Kormos Balázs alelnök kapott még bizalmat.

Ezúton is köszönöm/köszönjük a tagság támogatását és szavazatait.

Társaságunk hazánk egyetlen meteoritokkal és társtudományaival foglalkozó érdekképviseleti szervezete. Célunk a magyarországi meteorit kutatások, oktatási, ismeretterjesztési, gyűjteményi feladatok összefogása, szervezése és ezen érdekes szakma eredményeinek népszerűsítése. További információ a https://meteoritok.org/ portálon érhető el.

2024. július 3., szerda

Tudományos kalandozások. 2024.06.30. Nemesgulács-Badacsonytomaj. Hármas-hegy

A Hármas-hegyen szőlő terem, hétvégi és vendégházak sorakoznak. Közigazgatásilag részben a Veszprém vármegyei Nemesgulácshoz, részben a vele szomszédos Badacsonytomajhoz tartozik. A Tapolcai-medence eme "magaslata" azonban a monumentálisabb Gulács, valamint a Badacsony méretes "koporsójának" árnyékában mindössze 212 méterrel emeledik a tengerszint fölé. Geológiai értelemben egy 3,5 millió éve keletkezett bazalttufa-gerinc. A Tapolcai Bazalt Formációhoz sorolt vulkáni törmelékes alapkőzetét nyirok- és Ramann-féle barna erdőtalajok fedik. Az emberi hatáserősség jelentős, így a meghúzott telekhatárok és a beépítettség okán a "csúcstámadás" lehetősége helyett leginkább körsétára invitálja látogatóit. Természetvédelmi szempontból a Balaton-felvidéki Nemzeti Park oltalmát élvezi; földtudományi értékeiről a Bakony-Balaton Geopark gondoskodik.

2024. június 23., vasárnap

"A földrajzi tér a geográfiai vizsgálatok terrénuma"

Június 21-én az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Természettudományi Karának Geográfus MSc szakán - Erőforrás- és kockázatelemző specializáción - megvédtem a Földi és marsi eolikus formák területi és mennyiségi eloszlásának összehasonlító elemzése című szakdolgozatom, és a záróvizsgával megszereztem az okleveles geográfus (MSc) képesítést. Köszönet mindenkinek, aki segítette a harmaddiplomás terv valóra válását! (Fotó: Utasi Z. Idézet: Pirisi G. és Trócsányi A. (2011): Általános társadalom- és gazdaságföldrajz. Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 225 p.)

2024. június 22., szombat

Tudományos kalandozások. 2024.06.09. Érd. Magyar Földrajzi Múzeum

Az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban visszajáró lélek vagyok. Így többek között 2016-ban blogoldalam közösségi média felületén legátfogóbb tárlatának, a "Magyar utazók, földrajzi felfedezőknek" képeiből szemléztem; 2020-ban Érdi Csillagászati Klubjában tartottam előadást a Meteoritkráter Expedíció németországi kalandjairól. A 2024-es vizitnek a "Régészeti történetek Érdről - a 280 éve elsüllyedt »kincses« hajó nyomában" izgalmas időszaki kiállítása volt a fő hívószava; a múzeumépületbe belépve pedig leginkább másik időszaki tárlatára, egyik vándor-, valamint állandó kiállításainak korábban kevésbé elmélyülten tanulmányozott elemeire a fókuszáltam figyelmem. Lássuk sorban ezeket.

Tavaly nyáron Izland bazaltmezőin járni maga volt a megvalósult álom. Így Nagy Gábor "(Majdnem) mindent láttam Izlandon" művészi színvonalú természetfotói többek között ennek élményeit elevenítették fel bennem. Például a Gullfoss-vízesés elkápráztató látványát megidézve; de felsejlik a sarki fény is, valamint szinte hallani a masszív izlandi lovak vágtatásának dübögését.

Kissé hazabeszélésnek tűnhet, de a megyei jogú város megérdemli, hogy a kebelén belül működő múzeum részletesen bemutassa saját védett természeti értékeit. Fotókkal, alapos információkkal, kitömött állatokkal, ősmaradványokkal az Érd-Tétényi-fennsík, annak Fundoklia-völgye, a Beliczay-sziget, a Czabai-kert is terítékre kerül "Érd elszórt természeti kincsei" között.

A "3276 expedíciós nap" állandó, továbbá a "Balázs Dénes" vándorkiállítás a múzeumalapító földrajztudósnak (1924-1994) állít méltó emléket. Örömmel tölt el, hogy az itt kiállítási tárgyként szereplő köteteinek jó része az én könyvespolcomon is megtalálható. Balázs Dénes a kiállítás címének megfelelően 3276 napot töltött terepen. Megtudhatjuk, hogy a szocialista berendezkedés idején milyen módszerekkel tudta a "pénzt egy ágrólszakadt szabadúszó geográfus" előteremteni... Világutazó éne mellett megismerjük a Föld karsztvidékeit átfogóan kutató földrajzost, a Jakucs Lászlóval, sőt Kordos Lászlóval is szoros munkakapcsolatban álló karsztkutatót. A sivatagok világát is meghódította, példának okáért az 1967-es Magyar-Lengyel Szahara Expedícióval. Az őserdők védelmében felhívta a figyelmet a masszív természetkárosításra, hiszen ennek negatív következményeként "hontalanná válnak az őserdő indiánjai, növény- és állatfajok ezrei pusztulnak el". Az 1992-tervezett "A jég világa" munkacímű kötete viszont már nem jelenhetett meg.

A látogatást jó szokás szerint a múzeum parkjának magyar földrajzi felfedezőket és távoli világokat elérő utazókat bemutató szobrai között fejeztem be. A kiállítóhelyről minden fontos információ elérhető a https://foldrajzimuzeum.hu/ honlapon. A belépés lehetőségét ezúton is köszönöm Leviczki Anitának és a Magyar Földrajzi Múzeumnak.

2024. június 21., péntek

A megyei jogú városok történeti fejlődése és településmorfológiája - könyvismertetőm az Élet és Tudományban

Legújabb írásomat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 79. évfolyamában járó Élet és Tudomány hetilapjának június 21-én megjelent 2024. évi 25. lapszáma közli.

Ebben a Településföldrajzi Tudományos Egyesület gondozásában napvilágot látott, Csapó Tamás✝️, Lenner Tibor és Kovács Gábor jegyezte A megyei jogú városok történeti fejlődése és településmorfológiája című kötetet szemlézem.

A Magyar Örökség-díjas Élet és Tudomány aktuális lapszáma megvásárolható papír alapon az újságárusoknál és az újságosstandokon, valamint elérhető digitális változatban a kiadónál (https://eletestudomany.hu/lapvasarlas/).

2024. június 14., péntek

Visszanézhető a „Meddig fenntartható a Földünk?” webináriumon elhangzott előadásom

A WJLF Környezetbiztonsági Tanszék április 24-i, „A Föld napja” programsorozat keretében szervezett „Meddig fenntartható a Földünk?” webináriumán felcsendült, a Galileo Webcast tudományos tartalomszolgáltató csatorna elő online adásban közvetített „Természeti környezet vs. környezeti problémák - a tengerpartok fenntarthatósága” című előadásom 1:42:54 perctől a következő linkre kattintva nézhető vissza: https://youtu.be/pioQpIu9yrk?si=zXCik35lfmQA8Our


2024. június 13., csütörtök

Tudományos kalandozások. 2024.06.08. Szilvásvárad. Istállós-kői-barlang

Vélhetően a Bükk-hegység ősembereit a leszálló esték napról napra páni félelemmel töltötték el. A környező 900 méter fölé emelkedő csúcsok, a mainál jóval gazdagabb vadállomány emberre is veszélyes ragadozói, az időjárásnak való folyamatos kitettség mind-mind rettegésre adtak okot. Voltak azonban igazi menedékhelyek - a barlangok világa. Bár fenevadjai ezeknek is voltak, mégis jelentős védelmet biztosítottak a külvilág veszélyforrásaival szemben, így a lobogó tűz mellett megpihenve a kőkori közösségek továbbélésének mintegy zálogát adták.
 
Ilyen a Szilvásvárad külterületén, a Szalajka-völgy felett elérhető Istállós-kői-barlang is. 609 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik 7,5 méteres bejárata. A Bükkfennsíki Mészkő Formáció karbonátos kőzetébe mélyed; hatalmas termében pedig a beszivárgó csapadékvíz hatására édesvízi mészkő keletkezett. A gazdag régészeti leletanyagot az utókorra hagyó ún. Aurignaci kultúra tagjai lakták durván 30 ezer éve.