Mondhatnók, kettő az egyben: történelem és (ősi települési) környezet Százhalombattán. A halomsírmező személyes felfedezése is ilyen sorrendben történt. 2007-es ottjártamkor történeti-helytörténeti értékei vonzottak, míg 2020-ban természeti emlék státusa mögé próbáltam bepillantani. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezései alapján ugyanis az országos jelentőségű védett természeti területek és értékek sorában találjuk a (kun)halmokat, mint a törvény erejénél fogva ("ex lege") védett a természeti emlékeket.
Nomen est omen, azaz a név kötelez, tartja a mondás. Itt
nagyon is! A Pest megyei település elnevezése a "száz
halomra" utal. S valóban, Varsányi János 1847-ben 122 halomsírt vett
nyilvántartásba. Az idő, a természet, de legfőképp az ember kegyetlen.
Az anakronisztikus kifejezéssel kunhalomnak nevezett magaslatokat, a
távoli történelmi múlt emlékeit a történelmi közelmúlt szereplői
építőanyagként alkalmazták, vagy éppen a mezőgazdasági tevékenység
erősített rá a természetes erózióra.
A halmok szerepe eltérő volt: településközpontként, sírhalomként, őrtoronyként, határjelzőként, kivégző-, vagy épp szertartási helyszínként egyaránt szolgálhattak. Itteni feladatuk a temetkezés volt. Kreátorainak népe elveszett a múlt homályában, nevüket sem ismerjük, de a régészeti emlékek alapján a vaskori hallstatti kultúra legkeletibb követeinek tekintjük őket. A Régészeti Park területén négy, tételesen a 114, a 115, a 116 és a 117 jelzetű halomsír fekszik (részben vagy egészben).
A legfantasztikusabb a 115-ös! Ezt egyszerűen átvágták, beléphetünk, láthatjuk feltárt részleteit, audiovizuális megoldásaival a Kr. e. 7-6. századba utazhatunk vissza. A sánccal övezett halom eredeti mérete 6x30 méter volt, építői 1800 köbméternyi földet mozgattak meg. Csillagászati ismeretekkel is bírtak, hiszen a földalatti sírkamrát tudatosan tájolták. A túlvilági léthez a gazdag előkelő mellé szarvasmarha és birkahúst rejtő ételtartó edényeket helyeztek el, a halottat pedig elhamvasztották. A sírrablók azonban már röviddel a temetési szertartás után felbukkantak, és vitték magukkal a nagy értéknek számító fémtárgyakat.
A szervezetileg a tizennyolcezres város „Matrica” Múzeumának részét képező Régészeti Park igyekszik bemutatni azt az említett őskori települési környezetet, amely a feltárások alapján a vidéket jellemezte. A halomsírmezőt emelő hallstatti (valamint a kelta eredetű La Tène) kultúra vaskori falujának épületei között találunk "szimpla" lakóházat, vagy éppen "kemencés" házat. Ezek elhelyezkedése, alaprajza követi egykori lakóinak hajlékait. Külön szabadtéri tárlat idézi meg Százhalombatta még korábbi telepeseinek emlékeit: a bronzkori falu nagyrévi kultúrájának megoldásai közel három évezredet ölelnek fel.
A Régészeti Park április 1. és október 31. között szerdától vasárnapig, 10:00 és 18:00 óra között látogatható a 2440 Százhalombatta, Poroszlai Ildikó út 1. alatt. További információ: http://matricamuzeum.hu/ A szerző ezúton is köszöni a sajtóbelépés lehetőségét a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park igazgató asszonyának, Vicze Magdolna PhD-nek, valamint a Régészeti Park munkatársának segítő mentorálását.
