Tudományos kalandozások. 2025.07.06. Szentbékkálla. Mátés-hegy

A Mátés-, vagy ha úgy tetszik, a Máté-hegy 250 m-el magasodik a tengerszint fölé. A Balaton-felvidéken, Szentbékkálla külterületén található kisméretű vulkáni kúp. A Sátorma-hegy felé eső lankáin kedves, bár leginkább a Jancsit es Juliskát „befogadó” épületre emlékeztető hazácska áll. Minden szépsége ellenére közvetlen környezetében kiábrándító, hogy a szomszédos erdős rész műanyag hulladékkal szennyezett. „Jó lesz az úgy, az úgysem a mi telkünk” – vélekedhetett valamelyik itteni nyaralótulajdonos, hiszen turista erre nemigen vetődik. Átellenes oldalán szőlőültetvény, ugyanakkor a telepítés jól láthatóan az erdőterület viszonylag friss tarvágásának eredménye. Erre engedély mindig intézhető, ha máshogy nem, okosban biztosan; egy méretes munkagép most is ott parkolt, újabb feladatára várva. A Mátés-hegy túlsó, Veléte felé eső oldalán pedig igazi jin-jang életérzés lesz úrrá az emberen. Egyfelől fancy, mediterrán növényekkel felturbózott, csillivilli nyaralók várják a hatalmas gépkocsikkal begördülő, jómódú gazdáikat. Az árnyoldal pedig a láthatóan évek óta elhagyatott, még a szocialista időkben épített hétvégi házak, melyeket jó eséllyel a nagypapa által az átkosban a TSZ-ből / gyárból elcsent építőanyagokból emeltek, és ahova a hálátlan unokák már gazolni sem akarnak kijárni. A Máté(s)-hegy csúcsa kijelölt turistaút, vagy egyáltalán ösvények híján, valamint az említett beépítettség okán nem hódítható meg. A művi környezet szorításában viszont egy csipetnyi természeti környezet a láthatóan vaddisznók által sűrűn látogatott és közkedvelt erdei dagonyázóhely (lásd képünkön). A vulkáni képződményt felépítő magmás kőzetek közül bazalt és bazalttufa is fellelhető. Viszont a korábbi és közelmúltbeli építkezések, terepmunkák és útszélesítések miatt a lejtőtörmelék kőzetanyaga igen kevert, sok esetben idegen anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például az épületbejáratok közelében random emelt bazalt-kőhalmok, vagy éppenséggel az elit nyaralókhoz vezető útszakasz egy részének idehozatott murvával való leszórása. (A Mátés-hegy földtanáról – ugyan archív és rövid terjedelmű, ellenben hiánypótló – leírás itt olvasható: Jugovics L. (1954): A Déli Bakony és a Balatonfelvidék bazalt területei. In: Gergelyffy L. (szerk.) A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1953. évről, I. rész. Szöveg. Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Budapest, 83.)

Tudományos kalandozások. 2025.07.06. Monostorapáti-Szentbékkálla-Mindszentkálla. Sátorma-hegy

A Sátorma-hegyet régi földtani térképek az alakjára és függőleges kiterjedésére utaló Sátormagos (lásd: A Bakony–Balaton-felvidék bazaltvulkánjai, 1875. SZTFH térképek, https://map.hugeo.hu/terkepekamultbol/bakony_vulkan/), illetve az ugyancsak beszédes, de mégis furán hangzó Balatonlátó-hegy megnevezéssel is illetik  (lásd: A Balaton-tó környékének részletes geológiai térképe, 1920. SZTFH térképek, https://map.hugeo.hu/terkepekamultbol/balaton_kornyeke/). A második katonai felmérésben Sátormatető-hegyként szerepel - szintén viszonylag magas kiemelkedésére utalva (lásd: Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés. Arcanum térképek, https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/). Hosszúkás formája okán pedig bejárása három kistelepülést is érint. Monostorapáti külterületéről indulva zöme Szentbékkálla része, majd gerincén végighaladva, lankáiról Mindszentkállánál lehet leereszkedni. A parkolásra is kiválóan alkalmas kezdő útkanyarulattól mindez valójában egy kellemes erdei séta. Ismeretlensége okán turista pedig nem vetődik erre, így nyugalma kellően biztosított. Meghódításánál - szinte az első lépések után - nagyszerűbb kezdet nem is lehet: a távolabbi nyaralókkal teleszórt részei miatt az oda vezető kimélyített út két oldala mesterséges feltárásként szolgál. A megbontott talajszinteken rendre előbukkan az egykori tűzhányó-tevékenység tanújaként a bazaltláva, a hólyagos bazalt és a bazalttufa. Úton-útfélen pedig vulkáni bombák sokasága hever. A következő célpont, a Mátés-hegy lábához induló ösvény tetején pedig nyer értelmet az említett archaikus Balatonlátó-hegy elnevezés. De miért is? A terepbejárás erre is egyértelmű bizonyítékokkal szolgált: a Sátorma alacsonyabb térszintjéről még nem, de 355 csúcsához közel egy „betekintő ablakban” feltűnik a tó maga. Legmagasabb pontjára viszont egyetlen csapás sincs, a kihívásokat kedvelők kizárólag a sűrű gyep- és cserjeszinten áttörve közelíthetik meg. A Sátorma-hegy a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Területen (BBVT) lezajlott tűzhányótevékenység harmadik körében volt aktív. A K/Ar-módszerrel végzett radiometrikus kormeghatározás alapján 4,09 millió évesnek datálható. Működését egyszeri kitöréses, maar-típusú vulkáni tevékenység jellemezte. (További adatokért lásd: Kereszturi, G. (2011): The role of external environmental factors in changing eruption styles of monogenetic volcanoes in a Mio/Pleistocene continental volcanic field in western Hungary. Journal of Volcanology and Geothermal Research 201, 1-4, 227-240.)

 

Magyarok az űrben - egykor és most. "HUNIVERZUM; Magyarok a Világűrben" - kiállításismertető.

 

Magyarok az űrben - egykor és most.

 

"HUNIVERZUM; Magyarok a Világűrben" - kiállításismertető.

Konferencia-előadásom az utolsó magyar meteorithullás világháborús vonatkozásairól

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán a 2024/2025-ös tanév II. féléves konferenciazárása a június 25-i „A harctámogatás aktuális kérdései” tudományos-szakmai szimpózium volt. Az esemény a Katonai Vezetőképző Intézet Harctámogató Tanszékének szervezésében, továbbá a Magyar Hadtudomány Társaság Geoinformációs, Műszaki, illetve Vegyivédelmi és Környezetbiztonság szakosztályainak együttműködésében valósult meg. A Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus Zrínyi termében megtartott rendezvényen „Az utolsó magyarországi meteorithullás a II. világháborús hadműveletek tükrében” címmel tartottam előadást. Ebben a meteoritdarabok utóéletének friss értelmezése, a helyszíni vizsgálatok új tudománytörténeti értékelése, a hulláskor a környéken folyó II. világháborús katonai eseményekre elsőként történő részletes kitekintés szerepelt. (Fotó: Bodor László)

Tudományos kalandozások. 2025.06.28. Csobánka. Kis-Kevély

Gyermek- és ifjúkorom mindennapjaihoz tartozott erzsébetvárosi, Bajza utcai lakásunk negyedik emeleti kilátása a Dunazug-hegyvidékre. Szinte premier plánban a Budai-hegység Hármashatár-hegyére és annak rádióantennáira, valamint a Felső-Kecske-hegy jellegzetes rendőrségi adótornyára. Oldalra kitekintve a János-hegyre, az Erzsébet-kilátóval. Középtájt a Pilisre, legmagasabb pontjának, a 756 m-es Pilis-tetőnek látképével. A mostani célpont is a Pilis, és annak egyik kedvelt kirándulóhelye, a Kis-Kevély volt. A 461 m-es magaslatot Pilisborosjenő irányából, a Kevély-nyergen át lehet legpraktikusabban megközelíteni. Közigazgatásilag innen már Csobánkán járunk. Kőzetanyagát tekintve 220 millió éves fődolomit alkotja, amelyre magasabb térszíneken 210 millió éve keletkezett dachsteini mészkő települ. Fő látnivalóját, a monumentális bejáratú Kis-Kevélyi, avagy Mackó-barlangot édesvízi mészkő lerakódások jellemzik. Járathosszúsága 70 m, bemerészkedve jól megfigyelhetők oldásos üstjei, valamint átérezhető a neolitikum hangulata - sőt mi több, már a neandervölgyiek is lakták. A Kis-Kevély másik vonzereje pazar látképe, hiszen ha kilátópontjainak bármelyikéről tekintünk is le, lélegzetelállító a látvány mind a Pilis további vonulataira, mind a Budai-hegységre, valamint az ezeket elválasztó Solymári-völgyre / Pilisvörösvári-árokra.

Magyarok az űrben - egykor és most

Az Axiom-4 küldetés (Axiom Mission 4) kezdetét vette, és amerikai-indiai-lengyel társaival egyetemben Kapu Tibor magyar űrhajós sikeresen elindult a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A SpaceX Dragon űrhajójának fedélzetén asztronautánk 45 év után a második magyar a világűrben. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor a röviden Ax-4-nek jelölt misszió kiképzett tartalékáról, Cserényi Gyuláról sem, aki az űrrepülés során a földi irányítás munkáját segíti. Említsük meg továbbá Charles Simonyit nevét, aki szülőhazáját sohasem feledve, viszont a statisztikák szemponjából amerikaiként űrturistáskodott 2007-ben és 2009-ben két alkalommal is az ISS-en.

A négy és fél évtized igen hosszú idő, így jómagam már kellően idős vagyok ahhoz, hogy életkorom átívelje az első és a második magyar küldetést. 1980-ban Farkas Bertalan szovjet-orosz társával a Szojuz-36 űrhajóval startolt, majd a Szojuz-35-tel tért vissza a Földre. Második osztályos általános iskolásként minden este néztem a tévéhíradó nyitó tudósításait, amelyekben a magyar kozmonauta a Szaljut-6 űrállomásról jelentkezett be élő adásban. Megtisztelő módon kiképzett űrhajós társát, az azóta sajnos elhunyt Magyari Bélát 2002-ben egy űrhajózás napi rendezvényen már magam konferálhattam fel, valamint Balaton Lászlóval közösen interjút is készíthettem vele. (Kép forrása: NASA/Mark A. Garcia (közkincs, Public Domain))

"HUNIVERZUM; Magyarok a Világűrben" - kiállításismertető

Rohan az idő. Az ugyancsak a Millenárison megrendezett Gateway to Space nemzetközi űrkiállítás óta már 9 év telt el, a második magyar űrrepülésére pedig immáron 45 éve várunk. Kapu Tibi folyamatosan húzódó küldetése viszont még a fasorban sincs ahhoz képest, amennyit Farkas Bercinek kellett várakoznia az Interkozmosz programban annak idején a sikertelen bolgár repülés okán. De visszatérve a jelen kiállításra: HUNIVERZUM címmel látogatható a Millenáris G épületében a HUNOR-program keretében megvalósult tárlat. Nekem 2016-ban bejött a Gataway to Space is, és 2025-ben a HUNIVERZUM szintén remek. Korszerű a dizájn, eltalált a színösszeállítás, profik a díszletek. A számtalan eredeti tárgy mellett kiemelt hangsúlyt kap az interaktivitás, a látogatók bevonása folyamatos.

Már csak a finanszírozás miatt is, természetesen, ezúttal meghatározó a hazai szál, erre utal a "Magyarok a Világűrben" alcím. Így mind a Farkas-Magyari-páros, mind Charles Simonyi, mind Kapu-Cserényi duója kiemelt figyelmet kap. Az értelmetlenül lebontott városligeti Közlekedési Múzeum, valamint Petőfi Csarnokbeli repülő- és űrkiállítása után jó újra látni Farkas eredeti visszatérő Szojuz-35 kapszuláját. A Kapu kutatóűrhajósi tevékenységét előrevetítő méretarányos Nemzetközi Űrállomás modul-modell pedig monumentális. A magyar űrkutatás nagyjait felvonultató Dicsőségfal személyes vonatkozása, hogy még egyszerű rajongóként, majd szakmai és ismeretterjesztő tekintetben többeket nemcsak ismertem-ismerek, de voltak közös dolgaink. A lepusztulni hagyott népligeti Planetáriumban ültem olyan előadáson, ahol éppen az akkori igazgató, Horváth András tartotta a műsort. Magyari Bélát (valamint Schuminszky Nándort) utóbb egy űrhajózás napi rendezvényen már magam konferálhattam fel, valamint Balaton Lászlóval közösen interjút is készíthettem vele. Illés Erzsébet adataival, anyagaival és interjúalanyként óriási segítségemre volt a Sragner Mártával közös Hédervári Péterről szóló életrajzi könyvem megírásakor. Almár Ivánnal pedig nemrégiben a Planetology esték sorozatban beszélgettem Kocsis ERzsó társaságában.

Mondanom sem kell, a HUNIVERZUM tárlatán is főképp a planetológiai vonatkozásokat kerestem... és találtam! Szintén gyerekkori emlék a Holdra először puha leszállást végrehajtó Luna-9 modellje. Ha nincs is kiírva, vélhetően az egykori Szovjetunióban készült. Még nagyobb örömet okozott a magyar származású Pavlics Ferenc tervezte Apollo-holdautó makett, melyre szinte óvodás koromtól emlékszem a Közlekedési Múzeumból. Ide édesapám szinte hetente elvitt, majd később kisfiam, de egy rövid ideig még kislányom is gyakori vendég volt. A kiállított példányt az Apollo-15 asztronautái ajándékozták az azóta ledózerolt és külvárosba száműzött városligeti kiállítóhelynek. Viszont azért, hogy tényleg napra készek legyünk a bolygótudományokban: Vincze Miklós ismeretterjesztő társam gázbolygó légköri kísérlete ugyancsak bemutatásra kerül, sőt, az Axiom-4 küldetéssel hamarosan eljut a kozmoszba is.

„Gyerekek a nagyvilágból; A jégvilágtól a trópusokig” - könyvismertető

Előttem az Ország Geológusának új kötete. Finom könyvillata van. Dr. Juhász Árpád, bolygótudományi portálunk, a Planetology.hu tiszteletbeli szerkesztője a 96. Ünnepi Könyvhéten megtisztelő módon dedikálta is. Masszív, keménytáblás kivitelben, 382 oldalon, nyomdatechnikailag is színesen, pazar képanyaggal, albumszerűen egyszerre nyújt természet- és társadalomföldrajzi ismereteket, valamint jó értelemben véve szórakoztatja olvasóit. A nemrég 90. életévét betöltött és Magyar Örökség-díjban részesült szerző munkájára pedig továbbra is komoly az igény, amit jól példáz, hogy a Kairosz Kiadó Vigadó téri standján is sorok álltak aláírására várva, a különböző felületeken elérhető médiamegjelenései pedig generációk sorát repítik gondolatban távoli vidékekre.

Így tesz mostani munkájában is, alcímének megfelelően a jégvilágtól a trópusokig. Grönlandtól kezdve Lesothoig, Chilén át Nepálig sorjáznak a könyvfejezetek. A koncepció pedig egyedi: országokra és régiókra bontva a gyerekek szemszögéből mutatja be az egyes földrajzi tájak világát. Útjai során a tőlük és róluk szerzett ismereteket formálta egységes szerkezetű kötetté. Ennek során előkerülnek az olyan égető problémák, mint a fegyveres konfliktusok hatásai, a masszív környezetkárosítás, az elfogadhatatlan, mégis világszerte jellemző gyermekmunka. A számunkra hétköznapi, ugyanakkor a világ egyes tájain korántsem evidens kérdések, mint az iskoláztatás, vagy éppen a technikai fejlődés (nekünk sokszor csak szórakoztatást jelentő) vívmányaihoz való hozzáférhetőség.

Számomra Dr. Juhász Árpád kötetének csúcspontja mégis zárófejezete, ami nem más, mint a saját gyermek- és ifjú korára való visszaemlékezés. Ennek egyes elemei már ismerősek lehetnek az őt olvasók-hallgatók számára, így az 50-es évek konspirációt igénylő indián-szeánszai, ugyanakkor jónéhány eddig nem ismert, érdekes, új életrajzi adalékot tartalmaz. Példának okáért, visszautalva a bolygótudományokra, az, hogy földrajzból a Naprendszer témaköréből érettségizett, sőt mi több, most röviden kitekint a Mars, a Vénusz és a Hold kutatására is. A II. világháborús és 1956-os forradalom alatt vele történtek új információi, melynek során számtalan érdekes történelmi tény, sőt természettudományos vonatkozás is előkerül. Vagy éppen az, hogy az asztronómia-biológia-geológia triumvirátusából miért éppen a földtant választotta tanulmányai során, majd hogyan vált mindez ismeretterjesztéssel párosuló kutatói hivatásává.

A könyv bibliográfiai alapadatai a következők: Juhász Árpád (2024): Gyerekek a nagyvilágból. A jégvilágtól a trópusokig. Kék-Bolygó Alapítvány, Planet Könyvek, Kairosz Kiadó, Budapest, 382 p. ISBN 978-963-514-219-4. A kiadvány ajánlott fogyasztói ára 9800 Ft.

Tudományos kalandozások. 2025.06.18. Debrecen. Bay Zoltán emléktábla

A Bay Zoltán fizikus (1900-1992) nevével fémjelzett, sokéves magyarországi haditechnikai fejlesztésekre alapozott 1946-os holdradar-kísérletet a hazai szakirodalom a magyar űrkutatás kezdetének, illetve az első nemzetközi radarcsillagászati demonstrációk egyikének aposztrofálja, a nemzetközi tudománytörténet pedig a résztudomány jellegű planetológia fejlődésének egy világviszonylatban is kiemelkedő állomásának tekintheti. Bay életének egyik meghatározó korai állomását a Debreceni Református Kollégiumbeli tanulmányai jelentették. Az 1803-1816 között klasszicista stílusban emelt épület - mely az 1849-es országgyűlés üléseinek is helyt adott - egykori növendéke előtt elegáns emléktáblával tiszteleg. Győrfi Lajos alkotását 1998-ban avatták fel a cívis város 1538 óta működő patinás oktatási intézményében.

Tudományos kalandozások. 2025.06.13-14. Budapest, XVII-I. ker. 0 kilométerkövek

A Clark Ádám téri, Lánchídhoz, Alagúthoz, Siklóhoz közeli 0 kilométerkő mind a fővárosiak, mind a Budapesten megforduló magyarok előtt jól ismert, de centrális helyzete okán a külföldi turisták is belebotlanak. Kevésbé ismert viszont, hogy a jelenlegi szobor már a harmadik köztéri alkotása a közlekedésföldrajzi alapvetésnek. Ha az egyedi tájértékek rendszerében szeretnénk elhelyezni, leginkább a „Birtokjel, határjel”, illetve az „Út, útvonal vagy annak részlete” kategóriába illene. Ha a határokat kicsit kitágítjuk, akkor viszont akár „Földméréssel kapcsolatos létesítmény”, „Útvonalakat összekötő létesítmény” és a „Közlekedéssel, szállítással kapcsolatos építmény, épület, létesítmény” is lehetne. Az első - a korszakra jellemzően elegáns kivitelű -, Patrona Hungariae-t ábrázoló 0 kilométerkő a II. világháború poklában elpusztult. Az életkor nem érdem, hanem állapot, ennek megfelelően jómagam már biztosan láthattam azt az élmunkás-szobrot, amit 1953-ban helyeztek el pótlására, és egészen 1974-ig állt a Clark Ádám téren. Szerencsére - bár sorsa ugyancsak viszontagságos volt -, megmenekült, ma is áll. Jelenleg a XVII. kerületi Rákoshegy vasútállomásának tőszomszédságában tekinthető meg. A 0 km-re utaló masszív kőalapja hiányzik, így rendeltetését csak helytörténeti információk alapján tudhatjuk, de akkor is: megvan! A mostani Clark Ádám téri nagy nullát 1975. április 4-én, a valamikori felszabadulás ünnepén avatták az I. kerületben. Széles körben ma már ezt tudjuk, ezt ismerjük a magyarországi főutak kiindulópontjának jelzéseként.

Aknaszlatinától Parajdig

Ahogy nagyon sokaknak az anyaországban, vagy épp a történelmi Magyarország vidékein, az erdélyi Parajd (Praid) fogalom. Jómagam nemcsak a településen fordultam meg többször, valamint ereszkedtem le bányájába, de szálláshelyül is szolgált, így kapcsolatomat szorosnak mondhatom a sóvidéki településsel. A természetszipolyozás és a rablógazdálkodás sajnos korábban is szembetűnő volt, és a mostani, közismert események megerősítik az extrém időjárás melletti kártékony és hosszú távú kihatásukat. Geográfusként és környezetkutatóként pedig ott a kárpátaljai Aknaszlatina esete, ahol hasonló földtudományi folyamatok zajlottak le. Ami egykor áldás volt, mint ásványkincs, a só, sajnos kőzettani szempontból messze nem olyan szerencsés. A betörő és mindent ellepő vízben oldódva a bányajáratok stabilitása megszűnik, és idővel egyre nagyobb és nagyobb területen omlanak be. Ha a vizet kiszivattyúzzák, akkor pedig az édesvízi élőlényekre nézve okozunk masszív környezetkárosítást. Sőt, a tömegmozgások miatt természetes úton bekövetkező árhullám lehetősége sem kizárhat. Amennyiben viszont mégis eltűnne a víz, akkor sem lesz az a hatóság, amely az életveszélyessé váló egykorit tárok esetében újra kiadja a használatbavételi engedélyt. Így mind a bányászat, mint az idegenforgalmi hasznosítás megszűnhet. Sőt, a környék épületkárai miatt a lakhatás is veszélybe kerülhet. A település bányától távolabbi részein viszont ebben ez esetben is a meglevő turisztikai és vendéglátóipari kapacitások kihasználhatók, hiszen a környékbeli, és innen még reálisan elérhető egyéb székelyföldi látnivalókat akkor is fel fogják keresni, mind a magyar, mind a román turisták. Ez lehet, és ennek kell lennie, a mentsvárnak, ha a szakemberek nem találnak érdemi megoldást az előbb részletezett környezeti problémákra.