Tudományos kalandozások. 2023.09.17. Esztergom. Fekete-kő

Hazánk 100 legmagasabb pontja között nem leljük a Pilis csúcsait. Ha a magyarországi kiemelt geotópokat tekintjük, nem találni pilisi vonatkozásút. Sőt mi több, ha csak a Dunazug-hegyvidékre gondolunk, a Pilisre a többi hegység mellett jóval csekélyebb figyelem hárul. Leginkább a fővárosiak és a környező agglomeráció által kedvelt kirándulóhely. Legtöbbet pedig historikus-szakrális jellegű vad elképzelések hallhatók felőle. A tudományos szempontból értékelhetetlen, ostoba állítások már a kezdet kezdetén az alsós földrajznál megbuknak: Dobogókő, ahol a sarlatánok szerint „Föld szívcsakrája dobog” nem is Pilisben, hanem a szomszédos Visegrádi-hegységben található…

De vissza a valósághoz. A Pilist számtalan földrajzi és földtani értéke miatt érdemes felkeresni, vagy egyszerűen szépségét megtapasztalni. Ezúttal a Két-bükkfa-nyereg közismert, mindig zsúfolt, a Dobogó-kő felé is elágazó kereszteződésből indulok: két hegység (Pilis-Visegrádi), két megye (Komárom-Esztergom - Pest) és két település külterületének (Esztergom-Pilisszentkereszt) határáról. A zöld kereszt és zöld háromszög jelölte ún. Hunfalvy úton ellenben már teljes a nyugalom. A lombkoronaszintet valóban a bükk uralja errefelé, és az egy héttel korábbi verpeléti Vár-hegy kalandozása után itt is találkozom gyíkkal, de ezúttal egy fali gyík fiatal példányával.

Egy újabb kereszteződés után már csak a háromszög-jelzés marad. Elérek a Fekete-kő 592 m-es tengerszint feletti magasságba. A kilátás pompás. Emellett van itt régi, 1940-es határkő, 2016-ban emléktáblával jelölt pihenőhely, valamint lélegzetelállító sziklaalakzatok. Peremükre kijutni is életveszély, de a bátrabbaknak kivitelezhető. (Én az egyikkel bőven beérem.) Geológiáját tekintve itt a dachsteini mészkő alkotja szálkőzetet. Ahogyan az MBFSZ térképek között az 1:200 000-as „Magyarország földtani atlasza” mondja: „sekélytengeri ciklusos (pados-algalemezes), megaloduszos mészkő”.

Magyarul: földtani időskálán értelmezhető tengeraljzaton járunk. Ha ezt tudnák a történelmi időskálán mindenféle ó- és középkori badarságot ideképzelő hamis próféták... De nem tudják, ha tudnák sem értenék, ha értenék, sem hinnék. Nekik elég a hókuszpókusz és a torz agyszülemények rengetege. Nekünk ellenben ezért kell menni, látni, a természet tiszta forrásából meríteni.

Tudományos kalandozások. 2023.09.10. Tarnaszentmária. Verpeléti Vár-hegy

Az egy héttel korábbi Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Terület után kalandozásaim során ezúttal a Mátra tűzhányóinak megkapó szépségű és földtudományi emlékekben gazdag világa került terítékre. Közigazgatásilag az Észak-Magyarország régióban, Heves megye Egri járásában; a földrajzi tájbeosztás alapján az Északnyugati-Kárpátok nagy- és az Északi-középhegység középtájon, a Mátra-vidék kistájcsoport Alsó-Tarna-völgy kistáján jártam. A 225 lakosú aprófalu, Tarnaszentmária külterületén; nevében viszont a szomszédos, 3826 lakosú kisváros, Verpelét határán. Itt magasodott aktuális célpontom, a Vár-hegy. Amely valójában nem más, mint egy 15 millió éve inaktív, a tengerszint fölé 200 m-el magasodó és 250 m átmérőjű parazitavulkán. A 19. századtól folytatott bányászat következtében a névadó erődítés már a múlté: a régészeti feltárásokból tudott, hogy már a történelmi idők előtt lakott volt, elpusztult középkori falainak históriája azonban teljesen a múlt homályába vész. Ellenben az intenzív külszíni kitermelés környezetkárosítása egy páratlan geotóp megszületését eredményezte.

Feltárult ugyanis a genetikailag a Kelet-Mátra kitörési központjaival, a valamikori Kékes- és Nagy-Szár-hegyi vulkánnal kapcsolatban álló tűzhányó gyomra. Tanösvénye körbeöleli, sőt felvezet csúcsának közelébe. Végig korláttal elzárva a veszélyes szakaszokat, ami nem véletlen, hiszen a megyei sajtó közelmúltban is tudósított a mélybe zuhant szerencsétlenek mentéséről. Állat- és növényvilága most kevésbé ragadta meg figyelmem, bár a Gulács után itt is összefutottam méretes zöld gyíkkal, déli kitettségű lejtőin a sziklagyepek érdemeltek figyelmet, bogáncsnemzetsége pedig gazdag fajtaválasztékban pompázott. De mondom, sokkal inkább földtudományára koncentráltam. Földtani értelemben a szálkőzetet alkotó szürkés piroxénandezitre, a sárgás-fehéres riolittufa közberétegződésekre, a lejtőtörmellékként fellelhető a barnás-vöröses andezittufára. Földrajzának geomorfológiai aspektusait tekintve virtuális „kalderáját” szemlélve tudni kell, hogy az valójában az antropogén hatás tájsebe: immár a geográfia tárgykörébe tartozó felszíni képződményként feltárva a vulkán belső szerkezetét. A tűzhányót létrehozó belső erők lenyugvását követően pedig a külső erők nemcsak pusztították, de a környező puhább kőzeteket lepusztítva tanúhegyként láttatni is engedték magát a teljes vulkáni felépítményt. Aminek látványáért valóban érdemes ide eljönni.

Könyvismertető Bujtor László „Dinóország új lakói” című kötetéről

 

Valóságos felüdülés kézbe venni Bujtor László geológus új kötetét. A dinoszauruszok iránt érdeklődő átlagolvasó ugyanis itthon leginkább ahhoz szokott, hogy közepes minőségű külhoni kiadványokat gyenge minőségű fordítással ültetnek át magyar nyelvre. Legtöbbször nemhogy szakmai, de még nyelvi lektort sem alkalmazva. Ennek megfelelően bármennyire is vonzó egy-egy kiadvány, a témához kicsit is konyítók kedvét a tényleges „tartalom” hamar elveszi.

Az alapvetően gyermekeknek szánt, ellenben felnőtteknek ugyancsak alapos ismereteket nyújtó új népszerűsítő őslénytani kötetben viszont minden a helyén van. Egy írni is tudó, Zsoldos Péter-díjas szerző, aki nem mellesleg a paleontológia területén mozgó földtudós. Dr. Bujtor László habil. az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Földrajz és Környezettudományi Intézetének egyetemi docense. A borítót és a rajzokat készítő Jeneses Imre illusztrátor, aki olyan minőséget hoz a kötet dizájnjában, hogy az bármilyen színes-szagos külföldön fogant dinós kötettel versenyre kel. És ahhoz, hogy a könyvterv a képszerkesztésben, a tördelésében és nyomdai kivitelezésben is egységes egészet alkosson, Imre Judit grafikus kiváló munkája kellett. A Digi-Book Kiadó kemény borítós, A4-es formátumú, 47 oldalas, (nyomdatechnikai értelemben is) színes kiadványa igazi telitalálat.

A Dinóország új lakói fel-, és a Nemrég felfedezett őslények nyomában alcím pedig a kötet másik nagy erényére világít rá. A szerző geológusként kitér a földtörténeti időskálára, tág teret szentel a lemeztektonikának, a dinoszauruszokat kipusztító impakt eseménynek; paleontológus énjével pedig bemutatja a dinók felfedezésének legfontosabb momentumait, táplálkozásukat és életmódjukat, egyedfejlődésüket és fosszilizációjukat. De nem, most nem erre gondolok. Hanem - a szó szerint - a kötet gerincét adó új fajok bemutatásának. Nem ezredszer is a Tyrannosaurus rex és a Triceratops a téma, hanem a 2017 és 2021 (!) között felfedezett dinók, az Issin át a Yamatosaurus-ig. Névjegyük tartalmazza legfontosabb „személyi” adataikat; térkép mutatja, merre volt élőhelyük; korolásukat időszalag ábrázolja; méreteiket látványosan összehasonlítások teszik szemléletessé. Kiderül az is, van-e mai leszármazottjuk, valamint minden esetben valami plusz érdekesség is - megint csak szó szerint - napvilágra kerül velük kapcsolatosan.

A könyv elérhető minden jelentős hazai könyvterjesztő hálózatában és boltjaiban. Bibliográfiai adatai a következők: Bujtor László (2023): Dinóország új lakói. Nemrég felfedezett őslények nyomában. Digi-Book Kiadó, Budaörs, 47 p., ISBN 978-963-559-817-5. A kiadvány ajánlott fogyasztói ára 4800 Ft.

Bolygótudomány - könyvismertetőm az Élet és Tudományban

Legújabb nyomtatásban és digitális kiadásban megjelenő írásomat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 78. évfolyamában járó Élet és Tudomány hetilapjának szeptember 8-án megjelenő 2023. évi 36. lapszáma közli.

Ebben Kereszturi Ákosnak a Typotex Kiadó gondozásában napvilágot látott Bolygótudomány; Vulkánok, gleccserek, folyók és tavak a Földön kívül című planetológiai kötetét mutatom be.

A Magyar Örökség-díjas Élet és Tudomány aktuális lapszáma péntektől megvásárolható papír alapon az újságárusoknál és az újságosstandokon, valamint elérhető digitális változatban a kiadónál (https://eletestudomany.hu/lapvasarlas/).

Tudományos kalandozások. 2023.09.02. Nemesgulács. Gulács

Ha a külcsín alapján szépségversenyt rendeznénk a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Területhez (BBVT) tartozó tűzhányók között, számomra nem lenne kérdéses, kik állnának a dobogóra. A harmadik helyet a Tóti-hegy szerezné meg, második a várrommal koronázott Hegyesd lenne, míg az aranyérmet virtuálisan a csinos Gulács nyakába akasztanák. A mostani kalandozás pontosan ide vezetett. A 3,66 millió éve aktív tűzhányó tulajdonképpen az egykori vulkáni kürtőnek a környező puhább kőzetek lepusztulása után ránk maradt tanúhegye. Gyorsléptű zöld gyíkok, elpusztult erdei egér teteme, mannakabócák hangja, erdei béka brekegése, napfényben tündöklő aranyos rózsabogár és a kövek közt elsikló lábatlan gyík színesítette és festette alá a felfelé vezető utat. Igazán vadregényes terep ez, kidőlt fák, fejbúbig erő cserjeszint, komoly kaptatóval a 393 m-es tengerszint feletti magasságba. Mindeközben bazalt mindenütt, kőtengerek görgetege. Maga az erdei ösvény is a Sér-kút forrást elhagyva helyenként ezeken át, sőt a Gulácson is jellegzetes bazaltorgonák között halad. A növényzet résein nyíló kilátópontok, majd a hegytetőn megkapó látvány mind a Balaton, mind a környező vulkánok sora, így a Badacsony, a Szent György-hegy, a szigligeti Várhegy, valamint a déli parti Fonyód magaslatai.

Tudományos kalandozások. 2023.08.27. Budapest, IV-XIII. ker. Nép-sziget, Északi rész

A kalendárium szerint nyárvégi, ellenben meleg rekordokat döntögető forró napos időszak Nép-szigeti jelmondata ezúttal ez volt: Vissza a vadonba! A desztináció északi része kínálja ugyanis a leginkább természetközeli élményt látogatóinak. Ez adja azt az érzést, amit a Palotai-szigeten természetvédelmi oltalom alatti árterén is érez az ember. De ne legyen in medias res, kezdjük az elején a mostani felvonást! Ezúttal az Újpest városkapu metrómegállótól indult a menet. A vasúti hídon gyalogosan és kényelmesen keltem át a pesti oldalról a Duna holtág felett. A Nép-szigeti látvány elsőre a téli kikötő öblének lerobbant épületeit, rozsdásodó hajóit, ellenpontként elegánsabb jachtjait és étteremhajóit mutatta. A hídról a szigetre letérve a kerítés mögött eldobált fém- és műanyag-hulladék. A parton pedig a nem éppen a legtisztább Duna-víz ellenére most is voltak fürdőzők, a kutyák pedig szó szerint lubickoltak a boldogságban. Innen aztán a múltkor már említett vendéglátó-ipari egység(ek)től irány a IV. kerületi, azaz az északi rész.

A települési infrastruktúrát tekintve itt állnak az egykori Ister vízműtelep szolgálati lakásai, melyek napjainkban lakóingatlanként funkcionálnak. Elszomorítóbb látványt nyújtanak a valamikori műszaki épületek romjai, amelyek között a környéket nagy számban ellepő hajléktalanok sziesztáztak. Vannak erre feldolgozóipari cégek, lévén a Nép-sziget tágabb környezete is mindig is iparterület jellegű volt. De található itt kutyaiskola is a négylábúak idomítására és csibészelésére. De a művi után koncentráljunk végre a bevezetőben említett természeti környezetre. Az egykori természetes Duna-ág, vagy ami ma, a már mesterségesen kotort Nép- és Palotai-sziget között öböl menti ártéri galériaerdő megkapó látvány. A sokszor nemszeretem (én viszont nagyon szeretem) hódok itt is meghagyták nyomukat a gondosan megcsócsált fatörzseken. Sajnos azonban nemcsak a festői öböl, illetve nem kizárólag a Duna üledékével, folyóvízi finomhomokkal találkozni itt. Az elgátolt víztest legészakibb pontján szabad szemmel is kimutatható folyékony szennyezőanyagok jelenléte, az algásodás pedig komoly mértékű eutrofizációt eredményezett. Jó-jó, napok óta tartott a kánikula, csapadék nemigen volt, a Duna vízszintje (itt is) alacsony. De akkor is vigyáznunk kell a Nép-szigetre.

Juhari Zsuzsanna-díj pályázat - A jelentkezés: meghosszabbítva!

 

Juhari Zsuzsanna-díj pályázat -
A jelentkezés: meghosszabbítva!

A Tudományos Újságírók Klubja nyolcadik alkalommal hirdet pályázatot az Élet és Tudomány egykori szerkesztője, Juhari Zsuzsanna emlékére.

Pályázás: A tudományt népszerűsítő, magyar nyelvű ismeretterjesztő blogot vagy videóblogot (vlogot)
készítők, szerkesztők nevezését várjuk a blog/vlog URL-címe, valamint készítője elérhetőségének
megadásával. Lehetőség van jelölésre is, ezt bármely olvasó megteheti a blog/vlog URL-jének és készítő
vagy szerkesztő elérhetőségének megadásával.

A pályázatokat és jelöléseket a tuklevelezes@gmail.com címen 2023. szeptember 10-ig várjuk.

A pályázatokat a TÚK képviselői, valamint a Juhari Zsuzsanna gyermekeiből álló zsűri értékeli.
A pályadíj 100 000 Ft.
A díj átadására várhatóan 2023 őszén kerül sor a TÚK által szervezett Simonffy-szemináriumon.

Tudományos kalandozások. 2023.08.20. Budapest, IV-XIII. ker. Nép-sziget, Középső rész

Júliusban a Nép-sziget déli részén járva ígéretet tettem mind magamnak, mind kedves olvasóimnak, hogy visszatérek, immáron az északi traktusba. Időközben az az ötletem támadt, hogy ahogyan a szomszédos Palotai-szigetet is a részletgazdagabb élmény- és ismeretszerzés okán három részletben barangoltam be, úgy teszek itt is. Így az augusztusi Szent István-napon a középső, tájképében kissé eltérő szakaszát jártam be a feltöltések miatt valójában már csak félszigetnek. Az Újpesti vasúti híd töltésének Zsilip és Népsziget utca találkozásában található aluljárója volt a kiindulási pont. Az itt található Állatpark érdekes „valami”. Ahogy környezetében a többi telek, úgy ez is egykori MÁV vízmű területen fekszik. Kerítéssel elzárt, és leginkább egy elhanyagolt baromfiudvarra emlékeztető, igénytelen, a korszerű és elvárt állatkerti sztenderdeknek semmilyen szempontból nem megfelelő létesítmény. Az eutrofizációtól szenvedő tavában fürdőző vízimadarait, valamint a minimális árnyékos részébe húzódó lábas jószágait csak sajnálni tudtam. Az említett MÁV-utalás pedig nem véletlen. Ugyancsak ez a találkozási pont vezet fel a vasúti töltésre, ahonnan akár a budai oldalra gyalogosan és kerékpárral is átkelhetünk. Elődjére, a régi Újpesti vasúti hídra, annak világháborús pusztulására, valamint a jelenlegi híd ötvenes évekbeli építésére, a munkálatok áldozataira emléktábla hívja fel a figyelmet.

A sziget Duna-parti része itt is felfalazott, rakpart-kiképzésű. A víz felé galériaerdeje jóval inkább a cserjeszintre korlátozódik. A középső rész jelentős területe beépítetlen: a szocializmus időszakában (sőt, még azt megelőzően is) ipari kiszolgáló létesítményeknek és csónakházaknak adott otthont. Most maximum az történik errefelé, hogy egy árnyas fa alatt vadkacsák hűsölnek a kánikulai melegben. Vannak azért élettel teli vízisport-létesítmények is, de több társához hasonlóan az Indián csónakház is régóta elhagyatott. A Nép-sziget másik, nem hivatalos elnevezése a Szúnyog-sziget - nos, erre most is rászolgált, hiszen a közelmúlt gyérítése ellenére a legmelegebb napszakban is aktívak voltak a vérszívók. Mennyiségük korántsem elhanyagolható szempont a virágzó vendéglátó-ipar számára. A Szitakötő már csak nevében a múlt, de a Wasser Bar and Grill már abban sem, ellenben az árak pofátlanul drágák mindkettőnél. Ezt sem a hely település-, sem az ország gazdaságföldrajzi adottságai nem indokolják... hogy szépen fogalmazzunk... A Vasmacska halsütöde és söröző viszont igazi retró hely, azokkal a tipikus fém-fa kerthelyiség-székekkel, amik mindig hetvenes-nyolcvanas évekbeli gyerekkoromra emlékeztetnek - de ez már nem az angyalföldi, hanem az újpesti rész, a Nép-sziget északi fertálya. Legközelebb innen folytatom a kalandozást!

Meteoritikai tantárgy a WJLF Környezettan szakának kínálatában

Idén szeptemberben negyedik tanévemet kezdem meg oktatóként a WJLF Környezetbiztonsági Tanszékén. Igen megtisztelő, de leginkább kihívás, hogy a 2023/2024-es tanévben az őszi szemeszterben is adok órát. Sőt, a természettudományos szakokat kínáló felsőoktatási intézmények közül egyedüliként a Wesley János Lelkészképző Főiskola Környezettan szakán fogunk dedikáltan meteoritikai ismereteket oktatni. A két kredites, magyar nyelven „Meteorok és meteoritok”, angolul „Meteors and Meteorites” megnevezésű, KTAV250 kódú kurzus az augusztus 21. és szeptember 8. közötti tantárgyfelvétel (majd a szeptember 11-15. között póttárgyfelvétel) során szabad választható gyakorlati tárgyként vehető fel a Neptunban.

Tudományos kalandozások. 2023.08.11-13. Eperjes-Tokaji-hegyvidék

Regéci vár (Regéc)

A kalandozások újólag hazai tájakon folytatódtak. De jó is volt újra Magyarországon barangolni! Ráadásul, hegységeink közül az egyik legvarázslatosabb tájképet nyújtó Zemplénben. Egészen pontosan az Északi-középhegység földrajzi középtáj (trianoni határon átnyúló) Eperjes-Tokaji-hegyvidék kistájcsoportjának két kistáját, Abaúji-Hegyalját és a Tokaji (Zempléni)-hegységet érintve. A történelmi Abaúj és Zemplén, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében.

Könnycsepp-tó (Háromhuta-Óhuta)

Hejcén, az egykori mezővárosban, a jelenlegi 210 fős aprófaluban a település egyes részei eltérő magasságú kiemelkedésekre épültek. Girbegurba utcái a középkori településszerkezetet őrizték meg, régi épületei helyi jegyeket őrizve egységes ornamentikájúak. A Szerencs-patak medrében a vízhozam éppen minimális. A falu egyedi tájértéke 1400-as években emelt katolikus temploma és annak védfala, valamint 1774-es, napjainkban elhagyatott püspöki kastélya. A közelmúlt szomorú történelmi-honvédelmi-közlekedési eseményére emlékeztet a 2006-ban a koszovói békefenntartó küldetésből hazafelé lezuhant szlovák katonai repülő balesetének állított szoborkompozíció.

Szerencs-patak (Hejce)

Ugyancsak abaúji területen, ugyancsak festői környezetben fekszik 248 m-el a tengerszint felett 300 (abaúji identitású) lakossal Fony község. Az aprófalu külterületének tájkarakteret a dimbes-dombos mezőgazdasági művelésbe bevont területek és erdők borította magaslatok, belterületét az ódon településszerkezet határozza meg. Ásványlelőhelyként is ismert egykori „kavicsbányája”, a Cigány-tövis limnokvarcit feltárása illegális hulladéklerakóként okoz problémát a helyieknek, ugyanakkor központjának rendezettsége és turisztikai szolgáltatásai igazán említésre méltóak.

Struccpáfrány (Háromhuta-Óhuta)

Útban a 639 m-es magasba szökő, 13. századi Regéci várhoz, egy rövid szakaszon érintjük a legendás Országos Kéktúra útvonalat is. Az alig 62 lakosú, azonos nevű törpefalú külterületén fekvő erődítményt az elmúlt években szinte tökéletesen újjáépítették. Viszont mivel a jegypénztáros elmondása szerint „nem állami fenntartású”, sajtóbelépőt nem adnak, és meg sem fordul a fejükben, hogy egy erről szóló blogbejegyzés egy belépőjegy helyett sokkal több látogatót is hozhatna. Nagy fajtaválasztékban pompázik a bejárat melletti sziklagyep, a felújítás nívósra sikeredett, a vártörténeti kiállítás gazdag anyaggal szolgál. Izgalmas magának a várhegynek a geológiája is: vulkáni dagadókúp, melyet egy unikális magmás kőzettípus, az ún. riodácit építi fel.

Repülőgép-szerencsétlenség emlékmű (Hejce)

Az immáron zempléni részhez tartozó Háromhuta igazán turistacsalogató. Szerte az országban járva-kelve is ritkán látni ennyire rendezett, tájképi elemekben ilyen gazdag települést, mint az alig 105 állandó lakosú, nevéből adódóan a központi (Középhuta) mellett további két belterületi részre (Óhuta, Újhuta) tagolt aprófalvat. Az óhutai szegmens takaros, fatornácos házai zömében a tercier szektort szolgálják fizetővendég-szolgáltatásaikkal. Az ún. Rákóczi üvegcsűr a környező települések névadójára (huta) magyarázatot adva az üvegkészítes menetének a mikéntjét mutatja be. A négy tégelyes műhely-, valamint hűtőkemencéjének modellje a műszaki ismeretterjesztést szolgálja, az üveg alapanyagai kapcsán pedig a földtudományok is rendre említésre kerülnek. Emellett itt és mindenütt a környéken virágzik a Rákóczi-kultusz: nem véletlen, vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc tágabb szülőföldje ez. Óhuta természeti értékei között kell megemlíteni az óidei földtörténeti hangulatot sugárzó struccpáfrányt, a Pálos-forrás jéghideg vízét és a nevét alakjáról nyerő Könnycsepp-tavat. Utóbbiak szomszédságukban régészeti feltárás igyekszik napvilágra hozni a magaslat 14. századi szerzetes kolostorát.

Pálos-forrás (Háromhuta-Óhuta)

Visszatérve az Aba nemzetség ősi földjére, folytatódott a várkavalkád. A Boldogkői vár az 1069 lelkes Boldogkőváralja kisfalu ékessége. Mint az Eperjes-Tokaji-hegyvidéken majd’ minden, ez is magmás kőzetre, itt jelesül riolittufára épül. Az ugyancsak az 1200-as években emelt erődítés az állagmegóváson túl szintén komoly újjáépítésen esett át, lehetőséget adva a populárisabb vártúra-igények kielégítésére. Minderre további szolgáltatások települnek, ugyan elvéve a hely misztikus hangulatából, ugyanakkor materializálva a térség terület- és turisztikai fejlesztési koncepciót.

Boldogkői vár (Boldogkőváralja)