Nemhogy a beérkező gyermekvasútra várakozó családok, de az 1950-ben még úttörővasutasként vörös nyakkendőben szalutáló pionírok, mi több, kiindulási pontom névadója, a legenda szerint Mátyás királyt is megbabonázó csalfa Szépjuhászné sem láthatta azt, aminek a nyomába eredtem... Az út a Kis-Hárs-hegyre vezetett. A közelmúlt sokszor járatlan ösvényei és azok nyugalma után itt a parkerdő-jellegből adódóan a kirándulok zsizsegő siserehada hömpölygött. A túrajelzések kavalkádjának legvégén az 1982-ben emelt Makovecz kilátóról remek panoráma nyílt mind a városra, mind a Budai-hegység környező magaslataira. Azonban az ingatag faszerkezet tetejére fel s le rohangáló gyerekek, de még nagyszüleik sem biztosan tudták, hogy a 362 méteres csúcsot meghódítva az utolsó egységes szuperkontinensre, a Pangeába érnek! De, hogy is van ez? Nos, a Nagy-Hárs-hegy tetején települő dachsteini mészkő a felső-triász üledékeiből képződött. A diagenezis tehát durván 200 millió esztendeje, még az őskontinens jurabéli feldarabolódása előtt zajlott! Ha ennek tudatában vannak, a hegylábi pálos kolostor középkori csuhásai imába foglalják a tudományos hipotézist felállító kutatók nevét. Mi, a természet titkainak fürkészői innen gyűjtött kőzet kézipéldányával helyezzük a földtörténeti középkort díszesen kivilágított tárlónkba.
