Gyermekkorom egyik népszerű félinformációkkal teli csámcsogni való története, hogy a Nyugati (akkor Marx) téri felüljáró építésénél a két oldalról végzett munkálatok végén nem ért össze híd. Az már viszont igazi kacsa, hogy ennek láttán a tervező önkezével vetett véget innentől semmit sem érő életének 😱 Nos, hasonló szituációban voltam az új esztendő második napján (újra terepen 😇), de nálam egészen biztosan összenőtt, ami összetartozik. 2021 márciusában a II. kerületi Nagybányai út felől indultam el Apáthy-szikla természetvédelmi terület kiépített tanösvényén. Majd leszédültem a Fődolomit Formáció bástyájának sziklameredélyéről, déli kitettségű sziklagyepét a tavaszi napfény éltette, kőfülkéi vasas oldatok által átjárva sárgás-barnás színben tündököltek, lépéseim nyomán a murva karbonátos kőzetének aprózódásáról mesélt. Most a Görgényi útról, a Vaskapu-hegyen át vezetett utam. Feltáruló barlangjának fém kerítése kifeszegetve, falai tufaagyú graffitisek által összebarmolva. A földtörténeti múltban is volt itt vulkáni tufa, kellő mennyiségben! Ugyanis nemcsak a Szépvölgyi Mészkő Formációhoz sorolt Kőkapu emblematikus látnivalója a Hármashatár-hegy 299 m-es tengerszint feletti magasságú vonulatának. Kapu-átjárójának vöröses talaj- és kőzetösszlete szintúgy. A geológiáról regélő információs tábla még degradált bauxitként említi, de az újabb kutatások szerint a felső-eocén breccsa-konglomerátum anyagának rétegsoraiban tűzhányó-tevékenység hagyott ily módon nyomot agyagos kaolinosodott riolittufa képében. Az országos és helyi védettségű részek között továbbhaladva feltárult aztán az egy esztendővel korábban bejárt rész. Valóban, a tektonikus mozgások eredményeképp összenőtt, ami összetartozik. A "két hídfél összeért". A környész megpihen, ha nem is örökre 😉
