A Nézsa-Csővári-dombság a Cserhát(vidék) földrajzi kistája. Szelíd vonulatai, hódításra hívogató sasbércei teszik vonzóvá turistái számára. Földtani értelemben a triász időszaktól az oligocén korig ívelnek át geológiai emlékei. A térségben a korábbi Cartographia térképkivágatom természetvédelmi területet is jelölt, napjainkban azonban nem áll oltalom alatt. A Vas-hegyre a nógrádi Nézsa felől, az Ezersziget-horgásztavat elhagyva, a piros jelzésre betorkolva tudtam eljutni. Az út iránya már a Pest megyéhez tartozó Csővár felé mutat. Csővár felé félúton a 358 m-es magaslatra felcaplatni talán a legnagyobb kihívás. A hegy északi oldalán, sorban az első csúcsán, a karsztosodás eredményeképp csinos dolomit-karrmező húzódik. Továbbhaladva déli kitettségű lejtőjén a dolomit-sziklagyep sárga virágjaival hirdeti a tavaszt. Sőt, ugyan még magányosan, de elröppent az első színpompás pillangó. A második, Csővár felé eső csúcsról aztán felbukkant a szomszédos település egykor rettegett rablóvára is. Erről anno vártörténeti sorozatomban újságcikket is jegyeztem, míg a természettudományok már blogoldalamon kerültek elő (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/07/kornyezet-es-foldtudomanyi-kalandozasok_22.html). Most, a Vas-hegyen újra a természetnek hódoltam: az ún. vashegyi dolomit mintája került planetológiai gyűjteménybe. Környezetének egyéb kőzettestjeitől eltérően a korábbi szakirodalomban ez nem jelent meg önálló litosztratigráfiai egységként (Benkő K., Fodor L. 2002: Csővár környékének szerkezetföldtana. Földtani Közlöny, 132/2, 223-246, Budapest), ugyanakkor jellegzetes vonásai miatt az aktuális térképi ábrázolás már megkülönbözteti Vashegyi Dolomit Formáció néven (Gyalog L., Síkhegyi F. (sorozatszerk.): Magyarország földtani térképe, M=1:100 000. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest). E sorokat a 2022 első valóban tavaszias napján a természetben, a hegyoldalon kezdtem papírra vetni; most, a végére érve már a kivilágított üveges tárolóban üdvözöl a mai nap kézzel fogható szerzeménye, emléke.