...s valóban, ahogy március 15-én írtam volt, a folytatás négy napon belül be is következett. Így március 19-e szombatján a Vadaskerti- után visszatértem a szomszédos Nyéki-hegyre. A Budai-hegység Hármashatár-hegyi csoportjához tartozó magaslatok közül véleményem szerint a "mélyből" ez a leglátványosabb. Magyarázata egyszerű: a Hűvösvölgyből reá tekintve egy a röghegység árkából, és nem egy másik kiemelt rögről látni sasbércét. Komoly vita tárgya ugyanakkor - városi legenda? valóban!? – messziről látható feketefenyő foltjának eredete, ebből következően tényleges alakja. Véleményem szerint a korábbi erdőtelepítés maradéka, és nem cserkészek által "megrajzolt" Nagy-Magyarország térkép, bármennyire is fennkölten hangzik utóbbi. Ami viszont biztos, hogy területén a lombkoronaszint ura a tölgy.
Már a sárga sáv turistajelzése mentén ott árválkodnak földtani múltjának emlékei is: apróbb homokkő és konglomerátum darabok. 334 m-es csúcsának irányába lefordulva, majd felfele kaptatva - pontosan említett fenyveséhez érve! - lelni ezek valódi bizonyítékait. Az oligocén földtörténeti korban keletkezett, a Hárshegyi Homokkő Formációhoz tartozó immáron méretes példányokat rejtő kőtengert. 31 millió éve itt hullámzó víz-tenger kvarcszemcséktől csillogó homokja és kavicsfrakciója maradt ránk ilyetén formában. A földtörténeti és történelmi múlt emlékképeivel a hulladékkal és kemikáliákkal beszennyezett, csekély vízhozamú, kisvíz jellegű Szipka-patak hídján átkelve tértem vissza a Hűvösvölgybe.
