Šibenik egykori hercegi palotája előtt két hatalmas ágyú mered a tengerre. Egykor ugyanazon a hajón szolgáltak fegyverzetül, utóbb (lefokozva) ballasztul, majd közösen süllyedtek hullámsírba. A hajó a társadalomföldrajzi mozgásokat lekövetve a Habsburg Birodalomnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának és a több néven is létező Szerb-Horvát-Szlovén/Jugoszláv Királyságnak a hadseregét erősítette. 1943-as elsüllyesztésekor Dalmácia (ahogyan korábbi történelmének zömében) olasz fennhatóság alatt állt, amikor pedig a lövegeket 1959-ben kiemelték a tenger mélyéről, a partvidéket éppen a Jugoszláv Föderatív Köztársaság birtokolta. De nem csak "szívet cserél, aki hazát cserél", hanem nevet is: a csatahajó így lett Kaiser Maxból Tivat, majd Neretva.