Nincs megnyugtatóbb érzés, mint mázsás súlyokat levetni magamról. Túltenni magam a vizsgadrukk nyomasztó érzésén. Igen, egy féléves érdemjegyet érő sikeres ZH ilyen lehet. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) geográfus mesterszakán ma nem Természettudományi Karunk (TTK) Földrajz és Környezettudományi Intézeti D épületének vendégszeretét élveztem, hanem a szomszédságba vettem az irányt. Az Informatikai Kar (IK) Matematikai és Informatikai Intézetének az ugyancsak az Almagyar-hegy (-domb) riolittufára települt C épületébe. Ne kerteljünk, a földrajzi számításokat magában foglaló Geomatematika tantárgy igazi mumus. Bárki bármit is mond, és bármennyire is mindannyian alapszakos képesítéseinknél fogva természettudományos kutatók vagyunk, a matek képes kifogni még rajtunk is. De lehet rosszul szerepelni ott, ahol a falakat Galilei és Kepler neveivel és idézeteivel díszítik? Nem, hiszen az szentségtörés lenne! A tudomány iránti alázat hiánya... Már csak ezért is igyekeztem levetni a mázsás súlyokat, hála ég, sikerrel.
