Bőszen körmölöm táj- és környezettervezés tematikájú dolgozatom, erre a földtudományoktól teljességgel eltérő irányból érkezik adalék mindehhez. Egészen pontosan meg vagyok győződve arról, hogy nem kizárólag irodalomtudósok alkották a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Nemes Nagy Ágnes (1922-1991) szellemiségét megidéző időszaki kiállítását. Bizonyára volt itt egy költészet elkötelezett földrajzos is… Ahogyan a kiállítás címe, a „Mindenek ellenére föld, Nemes Nagy Ágnes tájképei” is utal rá, a tárlat az elismert költő szinte tájkaraktert rajzoló, természeti és művi környezetre reflektáló alkotásaira összpontosít. Nem véletlen az sem, hogy a rendkívül impozáns belsőépítészeti átgondoltságú díszletek középpontjában a „Levendulamezők között látni a geológiát” idézet szerepel. Fura találkozás számomra ez térben és időben. Gyermekkoromban a televízió gyakori szereplője volt az idős Nemes Nagy Ágnes, itt pedig a kiállítási anyagban fiatal énjét lelem meg. Az említett módon összeér az irodalom és a geográfia, ahogyan felnőttként magam is több tudománytörténeti kötetemben a prózával és költészettel egyaránt elkötelezett természettudósokról írtam, Hédervári Péteren át Zerinváry Szilárdig. De nem ragozom, az október 1-ig megtekinthető kiállítást, valamint az ugyancsak időszaki Cseh Tamás és Polcz Alaine tárlatokat LÁTNI KELL a PIM-nek helyt adó, 1053 Budapest Károlyi utca 16. alatti Károly-palotában.