Júliusban a Nép-sziget déli részén járva ígéretet tettem mind magamnak, mind kedves olvasóimnak, hogy visszatérek, immáron az északi traktusba. Időközben az az ötletem támadt, hogy ahogyan a szomszédos Palotai-szigetet is a részletgazdagabb élmény- és ismeretszerzés okán három részletben barangoltam be, úgy teszek itt is. Így az augusztusi Szent István-napon a középső, tájképében kissé eltérő szakaszát jártam be a feltöltések miatt valójában már csak félszigetnek. Az Újpesti vasúti híd töltésének Zsilip és Népsziget utca találkozásában található aluljárója volt a kiindulási pont. Az itt található Állatpark érdekes „valami”. Ahogy környezetében a többi telek, úgy ez is egykori MÁV vízmű területen fekszik. Kerítéssel elzárt, és leginkább egy elhanyagolt baromfiudvarra emlékeztető, igénytelen, a korszerű és elvárt állatkerti sztenderdeknek semmilyen szempontból nem megfelelő létesítmény. Az eutrofizációtól szenvedő tavában fürdőző vízimadarait, valamint a minimális árnyékos részébe húzódó lábas jószágait csak sajnálni tudtam. Az említett MÁV-utalás pedig nem véletlen. Ugyancsak ez a találkozási pont vezet fel a vasúti töltésre, ahonnan akár a budai oldalra gyalogosan és kerékpárral is átkelhetünk. Elődjére, a régi Újpesti vasúti hídra, annak világháborús pusztulására, valamint a jelenlegi híd ötvenes évekbeli építésére, a munkálatok áldozataira emléktábla hívja fel a figyelmet.
A sziget Duna-parti része itt is felfalazott, rakpart-kiképzésű. A víz felé galériaerdeje jóval inkább a cserjeszintre korlátozódik. A középső rész jelentős területe beépítetlen: a szocializmus időszakában (sőt, még azt megelőzően is) ipari kiszolgáló létesítményeknek és csónakházaknak adott otthont. Most maximum az történik errefelé, hogy egy árnyas fa alatt vadkacsák hűsölnek a kánikulai melegben. Vannak azért élettel teli vízisport-létesítmények is, de több társához hasonlóan az Indián csónakház is régóta elhagyatott. A Nép-sziget másik, nem hivatalos elnevezése a Szúnyog-sziget - nos, erre most is rászolgált, hiszen a közelmúlt gyérítése ellenére a legmelegebb napszakban is aktívak voltak a vérszívók. Mennyiségük korántsem elhanyagolható szempont a virágzó vendéglátó-ipar számára. A Szitakötő már csak nevében a múlt, de a Wasser Bar and Grill már abban sem, ellenben az árak pofátlanul drágák mindkettőnél. Ezt sem a hely település-, sem az ország gazdaságföldrajzi adottságai nem indokolják... hogy szépen fogalmazzunk... A Vasmacska halsütöde és söröző viszont igazi retró hely, azokkal a tipikus fém-fa kerthelyiség-székekkel, amik mindig hetvenes-nyolcvanas évekbeli gyerekkoromra emlékeztetnek - de ez már nem az angyalföldi, hanem az újpesti rész, a Nép-sziget északi fertálya. Legközelebb innen folytatom a kalandozást!
