Az első októberi, ugyanakkor kellemesen kora őszi időjárású tudományos kalandozás ismét az Északi-középhegység (mint földrajzi középtáj) peremvidékét érintette. Most nyugatabbra húzódva a Gödöllői-dombság kistáj került terítékre. Az ebben a kontextusban kétségtelenül humorosan ható, ugyanakkor valós "csúcstámadás" annak tengerszint feletti 344 m-es legmagasabb pontját, a Margitát célozta.
Megközelítéséhez a KSH adatai szerint 6421 lelékszámú Pest vármegyei nagyközség, Szada külterületén a piros sáv és háromszög turistajelzéseket kell követni. Megkapó környezetben vezet az ösvény. Az AGROTOPO adatbázis információ szerint Ramann-féle barna erdőtalajok jellemzik, melynek út peremi talajszintjei szépen elő is bukkannak. Alatta az MBFSZ földtani térképein jelzett, durván 5 millió éve képződött, a Zagyvai Formációhoz sorolt kőzetösszetétel az úr. Az erdei ösvény mentén helyenként szépen kirajzolódnak a miocén-pliocén korú folyóvízi-tavi eredetű homokréteg lerakódások.
A csúcson a lombkoronaszint még mindig dús vegetációja miatt sajnos nincs kilátás a környező hegységekre. Ellenpontként viszont itt áll a környék fő látványossága. A Lechner Tudásközpont geodéziai alappontokat rögzítő adatbázisa szerint a Margitán 1974 óta a 65-2005 pontszámú, I. rendű, vasbeton kivitelű geodéziai torony emelkedik. Tetejéről biztosan szuper lenne a látkép.
De... belsejében égbe törő vaslétrái és emeleteit elválasztó, rozsdásodó padlólemezei korántsem biztonságosak. Sőt mi több, egyes szintjeit összekötő létrái hiányoznak. Talán nem véletlen... Mellette ugyanis két fiatal emlékhelyét is felfedezhetjük. A tornyon belül, a vaslétrákon bukdácsolva zuhantak alá, vagy lőrésszerű ablakukon kimászva, kívülről vetették le magukat a mélybe? Szörnyű mindkettőbe belegondolni...
Megközelítéséhez a KSH adatai szerint 6421 lelékszámú Pest vármegyei nagyközség, Szada külterületén a piros sáv és háromszög turistajelzéseket kell követni. Megkapó környezetben vezet az ösvény. Az AGROTOPO adatbázis információ szerint Ramann-féle barna erdőtalajok jellemzik, melynek út peremi talajszintjei szépen elő is bukkannak. Alatta az MBFSZ földtani térképein jelzett, durván 5 millió éve képződött, a Zagyvai Formációhoz sorolt kőzetösszetétel az úr. Az erdei ösvény mentén helyenként szépen kirajzolódnak a miocén-pliocén korú folyóvízi-tavi eredetű homokréteg lerakódások.
A csúcson a lombkoronaszint még mindig dús vegetációja miatt sajnos nincs kilátás a környező hegységekre. Ellenpontként viszont itt áll a környék fő látványossága. A Lechner Tudásközpont geodéziai alappontokat rögzítő adatbázisa szerint a Margitán 1974 óta a 65-2005 pontszámú, I. rendű, vasbeton kivitelű geodéziai torony emelkedik. Tetejéről biztosan szuper lenne a látkép.
De... belsejében égbe törő vaslétrái és emeleteit elválasztó, rozsdásodó padlólemezei korántsem biztonságosak. Sőt mi több, egyes szintjeit összekötő létrái hiányoznak. Talán nem véletlen... Mellette ugyanis két fiatal emlékhelyét is felfedezhetjük. A tornyon belül, a vaslétrákon bukdácsolva zuhantak alá, vagy lőrésszerű ablakukon kimászva, kívülről vetették le magukat a mélybe? Szörnyű mindkettőbe belegondolni...
