Az
Állatkertnek az oroszlánkifutón és Elefántházon túl vannak
olyan szegletei, amelyek egy másik dimenzióba vezérelnek át. Ahol
megszűnik a látogatók rohama, állandó zsibongása. Tér-idő csapda, ahova
ellenben érdemes "bezuhanni". Ilyen többek között a Pálmaház (a mai hangzatosnak vélt "America Tropicana" ), valamint az egykori Dózsa György út - Gundel Károly út sarki nyári bejárat közötti antik kivitelezésű medence. Egyetlen tollászkodó szárnyas kivételével látogatásomkor is - hála' ég - gondosan elkerülte mindenki, ami nemcsak az itt folyó átalakításoknak köszönhető. Az áramló tömeget
valósággal elrejtette, a kora nyárias időben gondolataimba merülve
barangolhattam a patinás intézmény nyugalmas oázisában. A szomszédságában található napóráról anno a legendás Süni magazin 2011/2. számában értekeztem: 1963-ban tervezte Ponori Thewrewk Aurél csillagász; kivitelezését, majd 2000-es felújítását Márkus Károly szobrászművész végezte.