Ha engem kérdeznek arról, hogy mi volt az emberiség valaha volt legnagyobb tette, gondolkodás nélkül a Holdra szállást említem. Nemcsak kiléptünk kozmikus szülőházunkból, de eljutottunk az univerzum legközelebbi településére. Mindezt 50 esztendeje az Apollo-11 űrhajónak és bátor legénységének, valamint tízezrek komoly erőfeszítésének köszönhetjük. Az emlékezés jegyében a július 20-i fél évszázados jeles évfordulóra egyfajta mini-sorozatként néhány személyes adalék a holdkutatatás történetéhez:
Johann Heinrich Mädler - vagy éppen "Mädler János Henrik", ahogyan A Pallas nagy lexikonának szócikke archaikusan említi - a holdkutatás 19. századi történetének kimagasló személyisége. Az 1794-1874 között élt német csillagász többek között a Mappa Selenographica holdtérkép megalkotásával írta be nevét az egyetemes asztronómia történetébe. 1840-ben nevezték ki a mai Észtország második legnagyobb városa, Tartu, az akkor az orosz cári birodalomhoz tartozó Dorpat csillagvizsgálójának igazgatójává. 2006-os ottjártamkor láttam és fotóztam a város feletti Toome hegyen álló műemlék obszervatórium falán elhelyezett emléktábláját.
(Tartui/dorpati csillagászati élményeimről a Meteor 2008/4. (online: http://meteorarchiv.mcse.hu/2008/Meteor-2008-04.pdf), további ottani kalandozásaimról az Evangélikus Élet 2007/1. számában lehet olvasni (online: http://www.evangelikuselet.hu/archivum/category/3-2007?download=101:2007-1).)