Ha engem kérdeznek arról, hogy mi volt az emberiség valaha volt legnagyobb tette, gondolkodás nélkül a Holdra szállást
említem. Nemcsak kiléptünk kozmikus szülőházunkból, de eljutottunk az
univerzum legközelebbi településére. Mindezt 50 esztendeje az Apollo-11
űrhajónak és bátor legénységének, valamint tízezrek komoly
erőfeszítésének köszönhetjük. Az emlékezés jegyében a július 20-i fél
évszázados jeles évfordulóra egyfajta mini-sorozatként néhány személyes
adalék a holdkutatatás történetéhez:
2019-ben, az Apollo 50 kapcsán boldog boldogtalan Armstrongék hőstettét zengi. Úgy, hogy mindeközben nem tudják helyes magyarsággal leírni a Holdra (holdra) szállás kifejezést, vagy éppen az eheti holdfogyatkozást Holdfogyatkozásnak titulálják. És nemcsak az ebből profitot remélő vállalkozások reklámjai, az (ehhez sem) értő bulvárszerzők, de a természettudományokkal foglalkozó oktatási intézmények, jeles szakemberek, vagy más kiművelésére időt és energiát áldozó ismeretterjesztő amatőrcsillagászok sem. Nem így volt 1989-ben, a 20. évfordulón! A cenzúra még utolsókat rúgva működött, a szovjet-orosz holdkutatás eredményeit még ideig-óráig felül kellett értékelni, ellenben a korábbi évtizedekhez hasonlóan kóklereket nem engedtek a tudományos népszerűsítés centralizált nyilvánosságának közelébe. Ebből következően az átlag ismeretterjesztő tartalom szakszerűbb volt. Ezt a korszakot megidézve a Privát Apollo 50 sorozat mai felvonásában gyűjteményemből az Apollo 20 borítékja és bélyegblokkja.