Kereken két évtizedes tudományos újságírói működésem legelső, valamint ezidáig legutolsó írása is csillagászattörténeti témájú. Sőt, egy időben a fősodort is ez jelentette. Volt itt egykori csillagvizsgáló, antik műszer, bedarált civil szervezet, szépreményű vidéki szakkör - s számtalan nagyszerű szak- és amatőrcsillagász. Ha a két évtizedből a két legvarázslatosabb interjúalanyt kellene megnevezni, Ponori Thewrewk Aurél (1921-2014) és Guman István (1919-) lenne az. Megadatott, hogy mindkettőjükkel rendszeresen találkozhattam, sok-sok beszélgetés van mögöttünk.
Papírra vetve Guman Istvánnal a Meteor 2006/10. (online: http://meteorarchiv.mcse.hu/2006/Meteor-2006-10.pdf) és a Természet Világa 2014/10. (online: https://epa.oszk.hu/02900/02926/00022/pdf/EPA02926_termeszet_vilaga_2014_10_466-467.pdf) folyóiratszámában olvashatóak.
Guman
István köztünk van... szinte hihetetlen, de még a Trianon előtti
Erdélyben született 1919-ben. Most 99, lassan 100... Hála' ég, szellemi
frissességben, s korához képest elfogadható fizikai állapotban
találkozhattam vele. Jó volt régen is, s jó ma is hallgatni. A
Csillagászati Intézet és a Napfizikai Obszervatórium, a Magyar
Csillagászati Egyesület és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egykori
mindennapjai, történései ma már anekdotaszerűen hangzanak. A máig
aktuális asztro- és napfizikai kutatási témák, a változócsillagok világa
izgalmas vonatkozásokat rejt.
A személyesen elmondottakat megerősítve: nagyon-nagyon jó egészséget, még sok-sok évet kívánok, kedves Professzor Úr!