Amikor 2003-ban nagy lendülettel dolgoztam a rá 2 esztendőre a MCSE gondozásában megjelent Fejezetek a Magyar Csillagászati Egyesület történetéből (1946-1949) című kötetemen, a hazai csillagászati ismereterjesztés és amatőrcsillagász-mozgalom apostolának hagyatékában egy unikális dokumentumcsomagra leltem. Kulin György (1905-1989) családfájára, mely egészen a középkorig, Kulin (1163-1204) bosnyák bánig volt visszavezetve. A máig tisztelt nemzeti hős a kvázi független Bosznia egyik legjelesebb uralkodója volt. A jeles magyar asztronómus tőle származtatta családját.
S milyen a mai Bosznia-Hercegovina társadalomföldrajza egy rövid szondázás után? Nos, az objektív véleményalkotást semmiképpen sem segíti, hogy gépkocsim indítását pontosan induláskor tiltja le a riasztórendszer. Hogy a horvát és bosnyák hátársáv senki földje részén "veszik el" személyi igazolványom, amit a határrend dalmát őre nemes egyszerűségével elfelejtett visszaadni, így a két ellenőrző szakasz közt járok-kelek. Nem tudván, hogy egyáltalán magyar földre hogyan tudok majd visszajutni majd érvényes útiokmányok hiányában...
Majd mindez átvezet az útviszonyokra. Az amúgy remek felületű (és nyugat-európai szintű benzinkutas) déli autópálya-szakaszon beszedik a díjat, de talán 5 km, s leterelnek egy mellékútra. Ezeken, sőt a városokban a friss GPS térkép sem boldogul, a jelzőtáblák enyhén szólva sem egyértelműek.
Ugyanakkor a fejlődés tetten érhető. Az egykori Jugoszlávia (történelmi okokból is) éllovas utódállamai mögött, Szlovénia és Horvátország nyomán ott topog már Bosznia-Hercegovina is. Ami bizonyosan nehezíteni fogja viszont a jövőt, az a korábbi balkán bábállamhoz hasonló nemzetiségi és szövetségi állami széttagoltság. Ennek sajnos ugyanúgy egész létére kiható következményei várhatóak egyszer... de ne legyen így!
A kisebb települések is rendezettek, a multik komoly jelenléte pedig mindig fontos indikátor a gazdaság állapotot tekintve. Nincs rossz világ arra felé. A turizmus pedig dübörög! Előnyös (az egyáltalán meglevő, bár piciny) tengerparti szakasz. A Horvátországhoz való közelség miatt a "rossz időben átugrunk" nyaraló-alapelv. A fantasztikus természeti képződmények. De leginkább az az iszlám kultúra, ami Mostarba vonz még a távol-keleti turistákat is.
Napjaink muszlim bevándorlási hullámáig mindez unikális volt Európában, s mivel Albánia diktatórikus, zárt ország volt, az egykori török világ maradékát itt lehetett látni. Máig a mindennapok része, bár a térség a bosnyák-horvát-szerb szövetségi állam horvátokkal többségi részén található. Sőt, kvázi fővárosában, bár a világpolitika a 90-es évek délszláv konfliktusát követően itt már nem engedett önálló entitást nekik. Tegyük hozzá, a bátor horvát nemzet így is a balkáni háború egyik fő nyertese lett. Ezzel ellentétben ugyan létezik Boszniai Szerb Köztársaság, de ez már nem képes megszépíteni a jugoszláv széthullással bekövetkező szerb mini-Trianont. A bosnyákok pedig mérhetetlen szenvedéseik és népirtásukat követően legalább függetlenségüket és államiságukat biztosítani tudták.
Mostar pedig lélegzetellátó, kopár hegyoldala, vegetációja, folyója. Valamint épített emlékei, az óváros, az Öreg híd - a kézzelfogható történelmi örökség.
S milyen a mai Bosznia-Hercegovina társadalomföldrajza egy rövid szondázás után? Nos, az objektív véleményalkotást semmiképpen sem segíti, hogy gépkocsim indítását pontosan induláskor tiltja le a riasztórendszer. Hogy a horvát és bosnyák hátársáv senki földje részén "veszik el" személyi igazolványom, amit a határrend dalmát őre nemes egyszerűségével elfelejtett visszaadni, így a két ellenőrző szakasz közt járok-kelek. Nem tudván, hogy egyáltalán magyar földre hogyan tudok majd visszajutni majd érvényes útiokmányok hiányában...
Majd mindez átvezet az útviszonyokra. Az amúgy remek felületű (és nyugat-európai szintű benzinkutas) déli autópálya-szakaszon beszedik a díjat, de talán 5 km, s leterelnek egy mellékútra. Ezeken, sőt a városokban a friss GPS térkép sem boldogul, a jelzőtáblák enyhén szólva sem egyértelműek.
Ugyanakkor a fejlődés tetten érhető. Az egykori Jugoszlávia (történelmi okokból is) éllovas utódállamai mögött, Szlovénia és Horvátország nyomán ott topog már Bosznia-Hercegovina is. Ami bizonyosan nehezíteni fogja viszont a jövőt, az a korábbi balkán bábállamhoz hasonló nemzetiségi és szövetségi állami széttagoltság. Ennek sajnos ugyanúgy egész létére kiható következményei várhatóak egyszer... de ne legyen így!
A kisebb települések is rendezettek, a multik komoly jelenléte pedig mindig fontos indikátor a gazdaság állapotot tekintve. Nincs rossz világ arra felé. A turizmus pedig dübörög! Előnyös (az egyáltalán meglevő, bár piciny) tengerparti szakasz. A Horvátországhoz való közelség miatt a "rossz időben átugrunk" nyaraló-alapelv. A fantasztikus természeti képződmények. De leginkább az az iszlám kultúra, ami Mostarba vonz még a távol-keleti turistákat is.
Napjaink muszlim bevándorlási hullámáig mindez unikális volt Európában, s mivel Albánia diktatórikus, zárt ország volt, az egykori török világ maradékát itt lehetett látni. Máig a mindennapok része, bár a térség a bosnyák-horvát-szerb szövetségi állam horvátokkal többségi részén található. Sőt, kvázi fővárosában, bár a világpolitika a 90-es évek délszláv konfliktusát követően itt már nem engedett önálló entitást nekik. Tegyük hozzá, a bátor horvát nemzet így is a balkáni háború egyik fő nyertese lett. Ezzel ellentétben ugyan létezik Boszniai Szerb Köztársaság, de ez már nem képes megszépíteni a jugoszláv széthullással bekövetkező szerb mini-Trianont. A bosnyákok pedig mérhetetlen szenvedéseik és népirtásukat követően legalább függetlenségüket és államiságukat biztosítani tudták.
Mostar pedig lélegzetellátó, kopár hegyoldala, vegetációja, folyója. Valamint épített emlékei, az óváros, az Öreg híd - a kézzelfogható történelmi örökség.