Nagyszerűsége
okán igen szerencsés dolog, hogy az ELTE TTK Természetrajzi Múzeumának
Ásvány- és Kőzettárában visszajáró lélek vagyok. Voltam itt a
szakterület iránt érdeklődő egyszerű látogatóként éppúgy, mint
hivatalból, oktatási célzattal, környezettan szakosok terepgyakorlatát
(nem véletlenül) ide szervezve. Szeptember 14-én szombaton az aktuális
vizit ezeket ötvözte. Egyrészt azért mentünk, mert megunhatatlan a
kollekció. Másfelől: hallgatóimmal visszatérek az őszi szemeszterben,
ezt pedig elő kellett készíteni. Köszönettel tartozom az előszervezésért
Kóthay Klárának, továbbá Harman-Tóth Erzsébetnek, akivel nemcsak
egyeztettük a leendő alkalmazott környezetkutatók itteni meteoritikai
gyakorlati órájának részleteit, hanem ezúttal a világító ásványok
ismertetésével bővítette tudásanyagunkat. A tárlatról magáról egy
korábbi blogbejegyzésben részletesen regéltem, így azt nem ismétlem,
elérhető a következő linkre kattintva: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2022/03/20-eve-nyilt-meg-az-elte-ttk.html.
Mindig
akad azonban egy-egy olyan momentum, amire ráfókuszál az ember. Most
ilyenek voltak egyes a tudománytörténeti szálak: A valamikori Múzeum
körúti időszakban létezett a kiállításnak egy sóbánya-modellje. Ennek
installációja a nélkülözés áldozata lett: a második világháborús ostrom
idején egyszerűen megették. De lépjünk még vissza az időben, és
emlékezzünk Mathias Pillerre (1774-1788), az egyetem első természetrajz
professzorára, egyben az első magyar természetrajzi könyv szerzőjére,
akinek ásványgyűjteménye beépült az itteni kollekcióba. Szrubián Dezsőre
(1888-?) - akinél pont a kérdőjel fogott meg. Híres detektív, egyben
lelkes amatőr ásványgyűjtő volt, akit a második világégés után
kitelepítettek, gyűjteménye nagy szerencsére itt landolt, de furdal a
kíváncsiság, így életrajza bizonytalan részleteinek utána kell néznem…
Az anortozit és a gabbró felhasználása a budapesti köztéri alkotások
tekintetében - ugyancsak izgat. Az Ásvány- és Kőzettárban több adalék is
fellelhető mindehhez. A kötélláva, amit nemrég a Kopácsi-hegyen
in situ is láttam, itt kiállítási tárgy. Vissza kell menni a
Balaton-felvidékre is! A jeles orosz tudósról, a sok egyéb mellett
földtudományokkal és csillagászattal foglalkozó Mihail Vasziljevics
Lomonoszovról (1711-1765) elnevezett lomonoszovit, mely ásvány itteni
példánya a Kola-félszigetről származik. A meteoritikai részben az utolsó
hullott magyar mennykő, az 1944-es Mike. Ritka, története balszerencsék
sorozata - most végre tudtam rá figyelni...
...hogy
aztán a ráadás következzen. Az Ásványtani Tanszék posztereit és
információt olvasgatva megálltunk a legelső magyar nyelvű mineralógiai
könyv keretezett címlap-reprintjénél. Hallva diskurzusunkat, maga
Weiszburg Tamás professzor állt meg mellettünk. Mesélni kezdett a
földtan érdekességeiről, majd beinvitált abba az irodába, ahol az
ugyancsak szóba került települési, valamint a zárványok bezárására
vonatkozó törvények atyja, Nicolaus Steno 1669-es alapművének 1988-ban
újrakiadott egyetemi példányát őrzik. Leemelte a polcról, számtalan
adalékot fűzött ehhez is... ...mit mondjak, egy élmény volt!
