Ma egy csöppet közelebb kerültem a negyedik dimenzió megértéséhez. A tegnapi emlékező sorokon túl személyesen, a magam, blogoldalam, a Planetology.hu portál szerkesztősége, valamint a hazai tudományos ismeretterjesztő közösség nevében köszöntöttem a legidősebb magyar szakcsillagászt.
Guman István október 22-én töltötte be 100. születésnapját. Hihetetlenül hangzik, de első szakcikkét 1940-ben (!) publikálta - a munkásságát később is meghatározó változócsillagok témakörében. Az algolrendszerek újabb vizsgálata 79 éve (!) a Csillagászati Lapokban látott napvilágot. Egészen hihetetlenül hangzik.
A tegnapi családi ünneplés után, két nappal a polgármesteri köszöntő előtt megint elmerültünk a múlt történéseiben. Évtizedeket ugrálva, a Csillagászati Intézet hétköznapjai, a Napfizikai Obszervatóriumban töltött évek, vagy épp a dogonok csillagászatáról szóló kötet kiadásának eddig ismeretlen momentumai között. Most ezeket dobta fel a kellemesen napos délután.
Szelfiztünk is, persze. Érdekes az idő múlása... Guman István már a 101.-ben, én a 48.-ban, így a fotón másfél évszázad. Nem kevés idő. Az ő részét Professzor Úr tartalommal töltötte meg. Én csak igyekszem, hogy így legyen, és az ilyen találkozások adnak ehhez erőt.
Ismételten jó egészséget kívánok!
Guman Istvánnal készült beszélgetéseim a Meteor 2006/10. (online: http://meteorarchiv.mcse.hu/2006/Meteor-2006-10.pdf) és a Természet Világa 2014/10. (online: https://epa.oszk.hu/02900/02926/00022/pdf/EPA02926_termeszet_vilaga_2014_10_466-467.pdf) folyóiratszámában olvashatóak.