Pilisborosjenő komoly szerepet játszott a közelmúlt személyes szakmai történéseiben. A több kötetben is kiteljesedő csillagászattörténeti aktivitás, a csillagászati ismeretterjesztés, az amatőrcsillagászati szervezőmunka, valamint az ekkor már pár éve tartó meteoritgyűjtés után nyolc esztendeje a település felett húzódó Nagy-kevélyen kezdtem megalapozni (földi) ásvány- és kőzetgyűjteményemet. Ezek közül mindig is a kőzetek vonzottak jobban - így utólag talán érthető, s bármennyire is hétköznapi, az akkor gyűjtött dolomit és dachsteini mészkő azóta is nagy becsben tartott darab. S ezek lineárisan vezettek a mai planetológia irányvonalhoz.
A mostani kiruccanás a bizonyos szögből valóban a sivatag vándorára hajazó Teve-sziklánál kezdődött. Az égbe szökő dolomittornyok, a korábbi bánya földtani rétegeket feltáró fala, a barlangbejáratok - egyaránt izgalmasak. A túra a pszeudo-Egri-várnál folytatódott. A legendás "Egri csillagok" 1968-as, Várkonyi Zoltán nevével fémjelzett filmváltozatát ugyanis az itt felépített valódi kő (és sok vasbeton) alkotta díszletnél forgatták. A díszlet azonban az átlagnál is tartósabb, fél évszázad múltával is mementója a minden idők legnépszerűbb magyar kötetének megválasztott történelmi regényének, a várvédők hősiességének.
