Az egy héttel korábbi badacsonyi és zalahalápi úthoz képest további kedves barátok csatlakoztak be a a június 23-i vulkántúrába. A csapat a kissé kihalt Veszprém megyei Mindszentkálla központjából indult a helyi B-kategóriás tanúhegyre. A Kopasz-hegy ugyanakkor bármennyire sem a legismertebb mementója az egykori tűzhányó-tevékenységnek, egyaránt remek választás túrázóknak, valamint tudományt iránt fogékony látogatóinak.
A 3 millió éves, a tengerszint fölé 302 méterrel magasodó bazaltkúp meghatározó rétege a vulkáni tufa. Útban felfelé a szélfútta gyepek és a változatos rovarvilág mellett ott voltak a történelmi múlt emlékei: az egykor önálló, majd elnéptelenedő, utóbb Mindszentkállába olvadó Kisfalud 14. századi templomának csekély romjai.
Az igazi csoda maga a hegytető! Információs táblája, magasba szökő zászlórúdja pusztán díszlet. Ellenben a kopár fennsík, a fedő hólyagos/salakos bazaltréteg, a kősivatagosan minimalista növényzet egyszerre repít a távoli földtörténeti múltba, valamint planétánk hazai viszonyoktól totálisan különböző pontjaira. Extrém és környezeti elemeit meghatározó időjárási viszonyaiba is belekóstolhattunk: a viharos szél és a tűző nap párosa igen rövid időn belül ránk is hatott.
A kilátás? A bazaltvulkáni mező jól ismert, A-kategóriás tűtzhányóinak valami elképesztő áttekintését adja. És a Balatonról akkor még nem is szóltam... A túra aztán a hegyet megkerülve folytatódott, majd tért vissza az időközben újabb kiránduló csoportoktól valamelyest megélénkülő Balaton-felvidéki kistelepülésre.
