Az "egy nap, több tűzhányó" alapelvnek megfelelően július 16-án a gyöngyössolymosi Kis-hegyi Csák-kő után a Gyöngyös és Abasár határterületén fekvő Sár-hegy fele vettük az irányt. A Mátraalja területén ez a legdélibb kihunyt tűzhányója a középhegység egykori vulkáni vonulatának. A kereken 500 m-es magaslat fő tömegét a Mátrát meghatározó magmás kőzet, az andezit, valamint andezittufa alkotja. Legmegkapóbb kultúrtörténeti látványossága 18. századi, kedvesen hívogató (Szent Anna) kápolnája, melynek 1831-ben emelt keresztje szomszédságából hihetetlen kilátás nyílik (egészen távoli) környezetére. A közeli környezetet pedig a vadregényes Szent Anna-tó jelenti. A sekély vizek kérlelhetetlen sorsa üldözi: elmocsarasodóban. Ehhez a csapadékátlag néhány évtizedes csökkenése, valamint az antropogén hatások egyaránt hozzájárultak. Flórája és faunája ellenben igen gazdag. Utóbbi populáció közül magunk is láthattuk és hallhattuk a mocsári teknőst, a vízisiklót, szitakötőt és a kecskebékát.
