Az ELTE TTK Természetrajzi Múzeuma három az egyben, lévén három különálló tárlatot takar: az Ásvány- és Kőzettárat, a Biológiai és Paleontológiai Kiállítást és a Matematikai Gyűjteményt. Idén kerek évfordulót ünnepel: kiállításai 20 esztendővel ezelőtt nyitották meg kapuikat.
Az ásvány- és kőzettani gyűjtemény eredete 1774-re datálható. Az ekkor még a felvidéki Nagyszombatban székelő univerzitaszon alapítottak a már indulásakor is jelentős minerológiai anyaggal rendelkező természetrajzi tanszéket. Az utóbb az egyetemmel Budára, majd Pestre költöző gyűjtemény egyfelől hivatalból bővült, a Habsburg Birodalom bányahivatalain keresztül. Vásárlással, példának okáért az országgyűlés által Mária Terézia lánya, Mária Anna főhercegnő gyűjteményét megvásárolva. Jelentős volt az adományozás szerepe is, így került ide a magyarbarát József nádor elhunyt cárlány-felesége, Alexandra Pavlovna oroszországi szülőföldjéről hozott és féltő gonddal rendezgetett gyűjteménye. Az 1848-49-es szabadságharc idején az ásványok és kőzetek évekig ládában pihentek a Nemzeti Múzeum pincerendszerében. 1886-ban, néhány kitérővel, kerültek aztán az egyetem Múzeum körúti, akkor vadonatúj épületébe. Jelentőségét nemcsak akkor már igen magas tételszáma, hanem rendezettsége és szakszerű nyilvántartása, valamint a tudományos kutatásban betöltött szerepe adta. A második világháborút túlélte, s bár két tárát a dekoratív bútorzat felének leselejtezésével összevonták, elkerülte a közeli Nemzeti Múzeumbeli társ-gyűjtemény 1956-os megsemmisülését. Az ELTE Lágymányosi épületének létrehozásakor a megmaradt eredeti berendezési tárgyakhoz méretezett új otthont kapott, ahol 2002-től eredeti bútoraival együtt tették látogathatóvá. Kiállítási anyagának ugyancsak részét képezi egy igen komoly és jól klasszifikált meteoritkollekció, valamint alapos információkkal szolgál az impakt jelenségek tárgykörében.
Az ELTE Lágymányosi épületkomplexumának ún. üvegpiramisban ugyancsak 2002-ben nyitotta meg kapuit az a Biológiai és Paleontológiai Kiállítás. A párosítás nem a véletlen műve. Mindkét intézmény a természettudományokat népszerűsíti, az őslénytan leletek pedig mindkét szakterület művelői számára vizsgálat tárgyát képezik. Természetesen a Biológiai és Paleontológiai Kiállításnak is komoly tudománytörténeti és intézményi előzményei vannak. Mindjárt kettő is. Az 1886-ban alapított „Összehasonlító Boncztani Múzeum és Zoológia Múzeum” az akkori világ legjelentősebb hasonló gyűjteményével vetekedett. Az ásványokhoz és kőzetekhez hasonlóan ugyancsak a Múzeum körúti egyetemi épület adott otthont ennek is helyt, sőt, gyűjteményi terének méretei is azonosak voltak. A huszonötezer tételes ember- és állattani kiállítási anyag nyilvános bemutatására már akkor is gondoltak, és vasár- és ünnepnapokon erre az érdeklődő nagyközönségnek lehetőséget biztosítottak. Sajnos ehhez a kiállításhoz nem volt olyan kegyes a történelem, és a gyűjtemény döntő többsége, illetve bútorzata 1945-ben elpusztult. A Biológiai és Paleontológiai Kiállítás másik előzménye az 1882-es alapítású Őslénytani Tanszék szellemisége és gyűjteményi hagyatéka. A szintén többezres, sőt tízezres tételszámú anyag a háborús pusztítást ugyan túlélte, de folyamatos költöztetése ugyancsak komoly károkat okozott.
A Matematikai Gyűjtemény története az 1990-es évekig nyúlik vissza, amikor is Bakos Tibor Matematikai Gyűjtemény néven szerveződött. Fő célja viszont azóta is változatlan: látványosan és dinamikusan bemutatni egy statikusnak (gondolt) tudományágat. Ahogy mostani vizitem tapasztalata is mutatja, ezt az célkitűzést sikerrel és maradéktalanul teljesítette.
A jubileum kapcsán az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának kiállításai a 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/a alatt, a Lágymányosi Campus déli tömbjében négy szombaton át (a mostani, március 16-i látogatást követően április 23-án, május 14-én és június 11-én) ünnepi nyitvatartással várják látogatóikat.
