Nos, több mint 2 hónapnyi téli álom után a környezet- és földtudományi kalandozássorozat új erőre kapott.
Folytatásképpen a napsütéses januári időben a Bács-Kiskun megyei Dunatetétlenen. A megriadt, s a jégen eltotyogó, majd tovaúszó hattyúkkal a háttérben megkapó látványt nyújtott a Nagy-ér.
A valamikor bőszen meanderező Duna egyik ránk maradt fattyúága ez. Utóbb antropogén hatások formáltak, kialakítva a mában kissé steril, de génjeiben ősi vadságot őrző megjelenését.
A fotó készítésének szomszédságában emelkedik a Csárda-halom, mely vélhetően szarmata temetkezési és rituális hely lehetett. Utóbb földtudományi szerepet kapott: az alföldi tájakon a vízszintes földmérési alappontokat gyakorta mesterséges magaslatokon, ún. (kun)halmok tetején helyezték el. Megpillantásuk-felkeresésük kirándulások idején érdekes geodéziai tudásbővítés, de méginkább izgalmas kitérő.