A majd' egy hónappal ezelőtti gyöngyösi, a Mátra Múzeumban tett szakmai látogatást azóta sem feledve, ezúttal pótolom a szokásos beszámolót. Azzal kell kezdenem, hogy ahogyan a 2018-as télvégi vizitnél, úgy ezúttal sem volt mód minden apró részlet meg- és áttekintésére. Pedig a múzeum gazdag tárlata éppen úgy kapcsolódik környezettudományi tanulmányaim számtalan ágához, mint akár ásvány- és őslénytani magángyűjteményem kedvelt rendezéséhez-bővítéséhez. Egyszóval: fogok én meg erre járni!
A klasszicista kastélyrészben található vadászati tárlaton most gyorsan átsiklottam, bár a természetvédelmi vonatkozások, valamint a vadászutazókkal kapcsolatos érdeklődésem miatt ez is közel áll hozzám. A felső pleisztocénben, 40-50 000 évvel ezelőtt legelésző emblematikus gyapjas mamut csontvázról pedig múltkor már említést tettem. Ellenben kicsit jobban elmerültem az ásványtani gyűjtemény rejtelmeiben. Ezek a térség bányászatának emlékei, de annak megfakulásával is ragyogó mementói. Az őslénytani tárlat ugyancsak pazar kiállítási anyaga mellett installációjával és ismeretterjesztő eszközeivel segíti a tudományos népszerűsítést is.
Sajnos a helyi jelentőségű védett természeti területek közé sorolt kastélypark bejárásához most is mostoha volt az időjárás. A külön épületegységben található Természettudományi pavilon viszont újólag elvarázsolt. A kitömött gerincesek, a gazdag rovargyűjtemény, mind-mind párját ritkítja. Nagy kedvencem az egykori természettudósok hagyatékaiból összeállított dolgozószoba-rekonstrukció. Az ugyancsak ebben az szárnyban található pálmaház hangulatos, terráriumainak élővilága pedig ismét a jelenbe, a köztünk élő jószágok gazdag fajtavilágába kalauzol vissza bennünket. És nem feledem, finom volt a közeli étterem pizzája is. Szóval: hamarosan újra visszatérek!