A
Sas-hegyi Természetvédelmi Területen, valamint annak nívós
Látogatóközpontjában az elmúlt évtizedben többször megfordultam. A
látogatások a szépséges táj és pazar kilátás élményének keresése mellett mindig
valamilyen tematikát követtek. Volt, amikor egykori honvédelmi
vonatkozásainak eredtem nyomába, máskor földtani múltját vizslattam.
Jelen látogatásom a környezettudomány jegyében zajlott. A szakmai
belépés lehetőségét és ügyintézését, valamint a szakszerű vezetést ezúton is köszönöm a Duna-Ipoly
Nemzeti Park (DINP) kezelésében álló intézmény vezetőjének és
munkatársainak.
A mostani kiemelt célpont, a
tanösvény látogatására koncentrálva sem tudok minden adatot és tényt,
élményt és impulzust visszaidézni. Lehetetlen is, hiszen az egykor vetődések mentén kiemelkedő, 268
m-es magasságú Sas-hegy védelem alatt álló 30 ha-os területén gazdag az
állatvilág, 500 növényfaj honos.
Triász időszaki dolomitjának talajrétege csekély, ellenben kőzettestének mikroklimatikus zugai védelmet nyújtanak északi és déli lejtőin eltérő növénytársulásainak. Mezei csormolya; gyepűrózsa (azaz csipkebogyó); galagonya; a halálosan mérgező vadpaprika; a citromfagyiba és abszintba adagolt fehér üröm; délvidéki árvalányhaj; pusztai kutyatej; dunai berkenye; likőrök, így az Unicum alapanyagául szolgáló sajmeggy; a megkóstolt a sóskaborbolya; a bal oldali fotón látható terjőke kígyószisz; valamint a jobb oldali endemikus faj, a budai imola; molyhos tölgy; a dolomitos kőzetekben megbújó kövi fodorka; a jégkorszaki reliktum faj, a budai nyúlfarkfű - került többek között terítékre flórájából. Invazív fajai a 12. századtól szőlőtermesztéssel foglalkozó német telepesek filoxéra-járvány utáni növénybetelepítései, majd utóbb parkosítási kísérletek közepette kerültek ide (orgona, fekete fenyő, keserű mandula, bálványfa, akác, téli jázmin).
Állatvilágából láttunk rendszeresen itt tanyázó dolmányos varjút; 280 pókfajának egyedeit; sőt, legnagyobb méretű gyíkfajunknak, az ultraibolya tartományban is érzékelő zöld gyíknak, külön "kifutója" van; akárcsak a legkisebbnek, a pannon gyíknak, a fotón látható DINP címerállatnak.
Triász időszaki dolomitjának talajrétege csekély, ellenben kőzettestének mikroklimatikus zugai védelmet nyújtanak északi és déli lejtőin eltérő növénytársulásainak. Mezei csormolya; gyepűrózsa (azaz csipkebogyó); galagonya; a halálosan mérgező vadpaprika; a citromfagyiba és abszintba adagolt fehér üröm; délvidéki árvalányhaj; pusztai kutyatej; dunai berkenye; likőrök, így az Unicum alapanyagául szolgáló sajmeggy; a megkóstolt a sóskaborbolya; a bal oldali fotón látható terjőke kígyószisz; valamint a jobb oldali endemikus faj, a budai imola; molyhos tölgy; a dolomitos kőzetekben megbújó kövi fodorka; a jégkorszaki reliktum faj, a budai nyúlfarkfű - került többek között terítékre flórájából. Invazív fajai a 12. századtól szőlőtermesztéssel foglalkozó német telepesek filoxéra-járvány utáni növénybetelepítései, majd utóbb parkosítási kísérletek közepette kerültek ide (orgona, fekete fenyő, keserű mandula, bálványfa, akác, téli jázmin).
Állatvilágából láttunk rendszeresen itt tanyázó dolmányos varjút; 280 pókfajának egyedeit; sőt, legnagyobb méretű gyíkfajunknak, az ultraibolya tartományban is érzékelő zöld gyíknak, külön "kifutója" van; akárcsak a legkisebbnek, a pannon gyíknak, a fotón látható DINP címerállatnak.
A
Sas-hegyi Természetvédelmi Látogatóközpont, annak tanösvénye és
kilátója a 1112 Budapest, Tájék u. 26. cím alatt található. A látogatás
rendjéről és belépőjegyek áráról a https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/sas-hegyi-latogatokozpont honlapon lehet tájékozódni.