A Balaton-felvidék szeretett tájait elhagyva a vulkántúrák az ország átellenes pontján folytatódtak - egy másik varázslatos vidéken, a Mátrában. Egész pontosan annak lábainál, a Mátraalja tűzhányóinál. A Murányi Lajos amatőrcsillagász barátomnál tett közeli, gyöngyöstarjáni látogatást követően elsőként Gyöngyössolymost irányoztuk be. Az itt emelkedő Kis-hegy egy miocén korú ún. vulkáni dagadókúp. A "kisgömböcnek" azonban nem volt szerencséje, felszakadt, lávája - megolvasztva és magával sodorva a vulkáni felépítmény felszíni rétegeit - lehömpölygött déli lejtőjén. Napjainkra mindez azonban már a "hála ég" kategória, hiszen ennek köszönhetjük fő látványosságát, a riolit felépítette Csák-követ. A Kis-hegyet egészében tehát magmás kőzetek alkotják, így a Mátrára főként jellemző andezit, valamint a riolittufa mellett elsősorban tehát a napjainkban is bányászott riolit. A Csák-kőnek, sőt magának a Kis-hegynek a kultúrtörténete is igen gazdag. Egészen őskori barlanglakóitól a hagyomány szerint sziklaormán a helyi híveihez szónokló Csák Máté pünkösdi királyságán át a második világháború alatt az átvonuló front dúlása elől menedéket keresőkig. Mi szerencsére már csak riolitmintát kerestünk... majd raktunk be másnap a derengő fénnyel "múzeumosan" kivilágított ásványtartó szekrénybe.
