A Kárpátok belső vulkáni koszorújának ékköve a Mátra. Közelmúltbéli kalandozásaim ezúttal a Nyugati-Mátrában, a kilencezres Nógrád megyei Pásztó külterületén, települési környezeti elemet célozva folytatódtak. Ez talán kevésbé illő felvezetése egy koronaékszert alkotó drágakőnek. Messze nem is a legszebben csillogó, inkább csak féldrágakő. Ugyanakkor a Magas-Mátra zsúfoltságától megkímélt… és ahogyan a bátyus, a Tátra is nyugatról keletre megközelítve bontja ki minden szirmát, úgy az Északi-Középhegység legmagasabb csúcsait adó hegységünk is. A Hasznosi víztározónál járok. Parkoló nincs kiépítve, így vízmű egyik lezárt bejárata mellett, vagy éppenséggel balesetveszélyesen az út szélén állnak meg a gépjárművek. Sofőrjeik főképpen pecások. Bejutni is csak kerülőutatokon tud a koca-látogató, azaz jómagam, bár a környékbeliek minden bizonnyal jobban tájékozódnak. A víztározót 1973 és 1986 között a Kövicses-patak felduzzasztásával hozták létre. 36 négyzetkilométeres vízgyűjtő területe 23 hektáros vízfelületbe torkollik. Átlagosan 17,2 méteres, de legmélyebb pontja a 25 métert is eléri! Művi volta ellenére csodás az őszben, kelet felé, a Mátra csúcsaira való kilátása szemet gyönyörködtető, akárcsak nyugatra tekintve, a 14. századi Hasznosi (más néven Cserteri) vár romjainak tájképével. Gazdag békapopulációinak (barna varangy, gyepi béka, zöld varangy, zöld levelibéka) megmaradásáról a Széchenyi 2020 programból finanszírozott kétéltűátjárók és terelőfalak gondoskodnak; emellett említésre méltó hüllőállománya (kockás sikló, vízisikló) is.
