"Hosszú vonatsíneken, Kóboroltam tovább" - énekelte 1980-ban az Edda Művek. A mai nap mindezt a tudománynépszerűsítés jegyében magam is megtettem. Egyfajta kapocsként a természet- és társadalomföldrajz között, hiszen a 15 millió éves bádeni-tengeri csiga- és kagylópopulációk egy 19. században kiépített vasútvonal mentén lelhetők fel a főváros egy kevésbé frekventált iparterületén. Az ún. Rákos vasúti bevágást a Budapest-Hatvan vasútvonal kiépítése indokolta, és ekkor kerültek napvilágra a miocén kor bádeni korszakának rétegsorai. Fellelhető itt vulkáni törmelékes és szerves üledékes kőzet, valamint az ősmaradványok szempontjából meghatározó homokfrakció. A
X. kerülethez tartozó Felsőrákos Tárna utcáját és Rákos MÁV telepét
összekötő düledék vasúti felüljáróról ugyancsak az ebek harmincadjára
került vasúti infrastruktúra förmedvényei között fordultam nyugat
irányba.
Itt egy idő után konkrétan a sínek mellett vezet az út. „Ne próbáld ki otthon”, mondhatnók, pláne itt, mert ez tényleg veszélyes, ráadásul minden tevékenység a MÁV Magyar Államvasutak Zrt.-vel egyeztetendő! Viszont megéri, mert az elsuhanó szerelvények mellett feltárul a Bádeni-tenger partközeli, sekélytengeri élővilága. Mit nekünk 15 millió év! Amennyire ez a homokos rétegsoroknál elmondható, a "szálkőzetben", valamint a lejtőtörmellékként halmokban állnak és hevernek az ősmaradványok! Érdekes módon a Duna-Ipoly Nemzeti Park területére eső feltárás semmilyen természetvédelmi oltalom alatt nem áll, M-15-ös jelű nemzetközi jelentőségű földtani alapszelvénye nem védett. Azért vigyázzunk rá… de legfőképp magunkra, ha a Bádeni-tenger vizeire tévedünk…
