A 21. század egyik súlyos (nemcsak hazai) társadalmi és környezeti kihívása az arányaiban jelentős kisebbségbe szorult vadon élő állatok és az ember együttélésének harmonikus rendezése. Érdekes látni, ahogyan a Budakeszi Vadasparkba igyekvő tömeggel megtelik a Keleti kőfejtő monumentális sziklameredélye alatti parkoló. Mindeközben biztosak lehetünk abban, hogy közülük többen a kiruccanásból hazaérve álnevek alatti kommentben fröcsögnek a hazánk területére tévedt medvék kiirtásáért, vagy éppen magasztalják az ártatlan vadmalacokat a megcsonkított élőhelyükön lemészárló senkiházit. A fauna helyett ezért sokkalta kellemesebb a flórára és a geológiára koncentrálni… Így a bányafal környezetének növénytakaróját áttekintve többek között az erdei fenyő, a csertölgy, a hamvas éger, a korai juhar és a mezei juhar „jön szembe” az emberrel. Változatos földtani képződményeiből szemezgetve ikonikus vakítóan fehér dolomitpora. A triász időszaki, 220 millió éves Fődolomit Formáció karbonátos kőzete porcukorszerűvé mállott, így a kőzetfalat akár csak megkocogtatva is homokórákhoz hasonlatosan pereg alá. Nemcsak korában, de színkompozíciójában is erős kontraszt vöröses színű (kőzet)anyaga. A további változatosság kedvéért ez bauxitos agyag, mely eocén korú, 35 millió éves, kőzetrétegtani besorolása szerint a Kosdi Formációhoz tartozó.
