A 20. század két legkalandosabb sorsú magyar földrajztudósa / földrajzi felfedezője a geográfiát leszámítva minden a tekintetben egymásnak ellentéte. Almásy László, nemesi család sarja, a nagyvilági életet sem megvető magyar Afrika-utazó, német kém és a filmvásznon megörökített „angol beteg”. Radó Sándor, a polgári származású térképész, szovjet ügynök és a Bodrogi Gyula nagyszerű színészi játékával ugyancsak filmre vitt „Dóra”. Tömör életrajzaikat áttekintve is futkos az ember hátán a hideg, de részleteikben elmerülve - az esetleges túlzásoktól és félreinformálásoktól eltekintve -, páratlan és megismételhetetlen életpályák tárulnak fel. Találkozhattak volna akár Svájc vagy Egyiptom földjén, küzdhettek volna a másik ellen egymásnak feszülő világhatalmak fifikás kémeiként és ügynökeiként: ma viszont már békésen megférnek az érdi Magyar Földrajzi Múzeum szomszédos tárlóiban. Radó első feleségének, a német Helene Jansennek (1901-1958) azonban továbbra sincs nyugalma. A közös svájci tartózkodás és vállvetve végzett ügynöki szolgálat után Radó sztálini lágerekben töltött keserű évei alatt szakadt el férjétől. Mindössze a földrajztudós 1955-ös hazaérkezése után, franciaországi kitérővel követhette urát, Magyarországra. Ekkor már kevés idő, alig három esztendő jutott nekik. A nyugalom azonban most sem adatik meg, hiszen a Fiumei úti Sírkertben, az Aréna Plaza árnyékában fellelhető síremléke a (stílszerűen) több évtizedes erózió, vagy szimplán aljas rongálás miatt jó ideje megcsonkítva áll.