Földrajzi időgéppel a múltba tekintve gyermekkoromban nap mint nap a Pesti-síkságról tekinthettem a Budai-hegységre. Valahogy úgy, ahogyan az örmények látják szent hegyüket, az Ararátot. Innen talán a felnőttkori vonzódás a Dunántúli-középhegység részét képező hegyvonulatok iránt. Éppen ezért az ősszel folytatódik az a mini sorozat, amelyben népszerű és kevésbe ismert magaslatait járom és mutatom be.
Jelen célpont, a Hunyad-orom esetén a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Területről hozhatnák egy további hasonlatot. Semmiképpen sem geológiai, de még csak nem is geomorfológiai, pusztán esztétikai értelemben. Ahogy ott ragyog a három gráciai, a legcsinosabb vulkáni képződmények, a Hegyesd, a Gulács és Tóti-hegy, úgy a Budai-hegységben a Hunyad-orom a szépségverseny győztese. A tenger szintje fölé 349 m-el magasodik - a mai referenciapontot tekintve. A csúcsán álló 1872-es - már tudománytörténeti értéket képviselő - vasból készült geodéziai alapponton ellenben 300 m olvasható, ami viszont nem mérési pontatlanság, csupán ekkor még nem a Balti-tenger, hanem az Adria középvízszintje volt az etalon.
Flórája igen gazdag, van itt minden, a csertölgyön át az erdei fenyőig. Fő látványossága azonban mégis egy geológiai képződmény. A Szószékról van szó, ahonnan pazar a kilátás a Tündér-sziklára és az Erzsébet kilátóra, de csúcsára felkapaszkodva önnönmaga a legfantasztikusabb. Közelében vannak további földmérési pontok, de ismétlem, igazán földtana érdemel figyelmet. Itt a Budai-hegység 220 millió éves triász időszaki alapját is képező Fődolomit Formáció kőzettestét a mélyből feláramló vizekből kiváló édesvízi mészkő formálta a ma láthatóvá. Így lehetséges, hogy a murvásodott dolomit mellett itt karsztos formakincs is megfigyelhető. A Hunyad-orom egészét tekintve is nagy a változatosság, hiszen az említettek mellett egyaránt megtalálható a szépvölgyi mészkő, felső-eocén breccsa konglomerátum és budai márga.
